"A kórházban a szerelem beszégetett velem: "Én vagyok a minden és a semmi. Olyan vagyok, mint a szél: zárt ablakokon és ajtókon nem tudok bemenni."
Azt feleltem a szerelemnek: "De hát én nyitva állok előtted!"
Erre azt mondta: "A szél levegőből van. A házadban is van levegő, de az a levegő be van zárva. Bútoraidat ellepi a por, a nedvesség elpusztítja a festményeket és megtámadja a falakat. Továbbra is fogsz lélegezni, megismered egy részemet - de én nemcsak egy rész vagyok, én vagyok az Egész, és ezt soha nem fogod megismerni." És észrevettem, hogy a bútoraim valóban porosak, a festményeim rohadnak a nedvességtől, nem volt hát más választásom: ki kellett tárnom az ablakokat és az ajtókat. Amikor ezt megtettem, a szél mindent kisöpört. Meg akartam őrizni az emlékeimet, meg akartam menteni mindazt, amit fáradtságos munkával szereztem meg, de minden eltűnt, és én olyan üres lettem mint a sztyeppe."
(Paulo Coelho - A Zahír)
[vv]
22:24
(0)Mondd
csütörtök, május 11
Moziban voltunk ma a jányokkal. Halálos szívdobbanás. Kurva jó volt. Aztán üldögéltünk a kedvenc helyünkön, ahol tömeg volt, mert ma volt a városkánk napja, és kiözönlött a nép az utcára. Én hülye, meg nem vettem fel harisnyát, mert hogy már nyár van, és majd megfagytam. De nem csak én, hanem a levegő is majd' meg fagyott, amikor összefutottunk hazafelé néhány emberrel...
Visszaolvasgattam az arhívumomat és.. uhh.. uuuuuh... nagyon örülök, hogy ez már past tense.
[vv]
23:43
(0)Mondd
Nézem vissza miket írkálok ide olykor-olykor, és ez nem én vagyok. Azt hiszem újrakezdem, tisztalappal, ugyanitt... eddig kicsit bennem volt a félsz a múltkori blogger-lebukásom után, ami következtében abszolút bezárkóztam, de ez a hely az enyém, az lenne a célja, hogy leírjam a gondolataimat, anélkül, hogy "jujmilesz, ha vki elolvassa, aki ismer". Szarok rá.
Unom már a nyavalygásaimat, és az ügyesen kozmetikázott posztjaimat. Lo que sea, sea. (lehet, ohgy most nagyon nagy baromságot írtam, de a spanyol tudásom kezd elhalványulni un poco)
[vv]
23:14
(0)Mondd
vasárnap, május 7
"My will shall shape the future. Whether I fail or succeed shall be no man's doing but my own. I am the force, I can clear any obstacle before me or I can be lost in the maze. My choice, my responsibility, win or lose, only I hold the key to my destiny."
Köszönöm szépen.
[vv]
11:26
(0)Mondd
csütörtök, május 4
Elbúcsúztunk minden tanártól. Végigbőgtük a napot... 8 év végére tettünk úgy ahogy pontot... 10 évesen kerültünk oda, láttak minket felnőni... Nehezebb volt, mint hittem... De nagyon szeretek ide járni.. vagy szerettem? De hülyén hangzik...
Most pedig megyünk énekelgetni.
[vv]
17:54
(0)Mondd
hétfő, május 1
Ja, és időközben sikerült végignéznem egy egész megaszart, ami csak megerősített abban, hogy póka angélának drukkolok, mert fúúú de nagyon tetszik a hangja, meg az előadásmódja.
És abból a nyomi Selena számból is kihozta a legjobbat.
A la Bambát meg mindig is utáltam.
Yo no soy marinero soy capitán, soy capitán, soy capitán.
[vv]
18:37
(0)Mondd
Egy porcikám se kívánja ezt a ballagási mizériát. Jobb lenne, ha mindenki eljönne a suliba az ünnepségre, meg utána az éttermes ebédre, ideadná a stexet, aztán hazanyomulna, tekintettel arra, hogy én előreláthatólag nagyon fáradt, és ideges leszek, aztán amikor már a hátam mögött van az egész, és felszabadult vagyok és kipihent.. na akkor tarthatnánk valami világraszóló minden rokonom invited, bulit. Sőt a stexet is elég lenne odaadniuk csak akkor.
Annyi tervem van az írásbeli utánra, hogy csak na. Mozogni kéne valamit, elmenni táncolni, kitakarítani a szobámat, sétálni a napsütésben meg hasonló dolgok, amire mostanában nem igazán jut időm.
Jujuj, már csak másfél hét, and It's over.
Na jó, nyilván lesznek még szóbelik, de azoktól annyira nem félek. Magyartólé egyáltalán nem, töritől meg egy kicsit, matekból meg csak megírom négyesre, és nem kell szóbeliznem mert az elég ciki lenne.
Megyek, újra felveszem a harcot a történelemmel... (idézet a töritanáromtól)
[vv]
18:23
(0)Mondd