it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, május 28

Azon a pénteken amúgy nagyon bölcsek voltunk Dzséjjel az este első felében.. vagy talán végig azok voltunk, de csak az első feléről vannak emlékeim. Szóval akkor úgy emlékszem mondott valami olyasmit, hogy mindenkinek el kell követni a saját kis hibáit, vagy lehet, hogy nem is ő mondta, csak én gondoltam erre, mikor azt mondta, hogy "mindenkinek van valaki akivel nehéz"... volt.. nehéz volt. Na mindegy, már nem is emlékszem ,hogy mit akartam mondani ezzel, talán csak annyit, hogy mindenkinek el kell követni a saját kis hibát, hogy azzá váljon, aki.
Én most nagyjából ki vagyok békülve, azzal, aki vagyok.
Most pilanatnyilag úgy érzem, hogy elegem van az alakoskodásból, és nem vagyok hajlandó én sem valamilyen pózba kényszerülni azért, hogy nagy baráti körrel rendelkezzek, amikor a baráti kör kb 80%-val kitörölhetem a seggem, ha igazán baj van, és mivel ez az egész vica versa műkődik, azt sem szeretném, ha csak megszokásból, vagy valami ilyesmi miatt érdeklődnének felőlem az emberek. Mondjuk nem is teszik. Höhö. Van 3 ember, akivel napi kapcsolatban vagyok, nagyjából ők azok akik mellett nem kell kicsit sem mássá válnom, hanem teljesen klappolunk. Most úgy érzem, hogy nincs szükségem az ezeknél felületesebb kapcsolatokra... most.. de mi van ha az élet úgy hozza, hogy akár egy ilyen felületsebb barátságáért is összetenném a két kezem? Vagy ez baromság? Hm.. remélem bejönnek a számításaim, és akkor nem kell ilyeneken agyalnom.


[vv]
22:02
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee