it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, május 14

Annyira szégyellem magam a péntekkel kapcsolatban, Dzséjnél, kicsit túllőtünk a célon, és olyan rumlit csináltunk, (csináltam leginkább) mint még soha. Oh my god. Ezt ismételgette Dzséj egész reggel romeltakarítás közben. És tényleg oh my god. Pofám leszakad.
Hála istennek anyám hazavitt by car, így nem kellett összehánynom a buszt, sőt a kocsit sem, mert közel lakunk Dzséjékkel, most mondhatnám, hogy egy köpésre... de inkább nem mondom.
Ezzel a kis kettes akciónkkal meg az egész napos haldoklással utána, meghiúsítottuk a régóta tervezett "megyünktáncolni-akciót", és Phala meg nem erre számított, úgyhogy olyan este hét körül összeszedtem magam, exemék kifuvaroztak kertipartizni, ahová csak azért mentem el, hogy megmutassam anyáméknak, hogy túléltem a másnapot. Aztán kertipartiról átfuvaroztak Phalához, jó későn, de mondjuk eleve halott ötlet volt a menjünk denszelni dolog.. na jó nem eleve, mert még péntek este tök jó ötletnek tűnt, de szombat reggel már éreztük, hogy nem vagyunk azért annyira kemények. Tehát jól betévéztünk Phalánál és a megyünk denszelni dolgot meg jegeljük egy darabig.
Annyira szétcsaptam magam, hogy hujuj.

Nem tudok mit kezdeni a hirtelen a "nyakamba szakadt" temérdek szabadidőmmel. Ma is csak fetrengtem pedig ma már kutyabajom se volt a macskajaj után. (höhö) Egyelőre még két suli nélküli munkanapból kettőn bementem a suliba, hogy elintézzek két olyan dolgot, amit akár egyszerre is elintézhettem volna, de annyira fura még, hogy nem ott töltöm napjaimat, hogy jó érzés bemenni, ilyen kis hülyeségek miatt is. Ráadásul, holnap is megyek, mert az egyik kedvenc tanáromnak, aki tulajdonképpen nem is tanított, csak kicsit, be kell vinnem egy papírt. Értitek: "kell". Be "kell" vinnem, hogy hétfőn is szippanthassak az alma mater megszokott levegőjéből.
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire furcsa lesz suli nélkül. Sejtettem, de nem gondoltam, hogy ilyen durva elvonási tüneteim lesznek.


[vv]
22:50



wake up and smell the coffee