it's just the way the cookie crumbles





kedd, május 23

Megbeszéltük tegnap Dzséjjel, hogy elmegyünk ma strandolni úszni, gondoltam görkorival megyek, mert már vagy négy napja nem szakad le rólam. Szokásomhoz hívem késve indultam, aztán az út első negyedében észrevettem, hogy nini, valahol elhagytam az egyik csatot a koriról, úgyhogy egy nagy hátraarccal visszamentem megkeresni, és ó jessz, meglett. Be kell, hogy valljam, hogy a lejtőkkel még erősen gondban vagyok, de aztán pont sikerült gond nélkül legurulnom a rettegett szakaszon, amikor a végén egy kavics beakadt a fék és a kerék közé, így az egyik kerék nem forgott. Na mondom gyorsan kiszedem, próbáltam ilyen bottal, olyan bottal, de a kis kavics sziklaszilárdan (vuhaha) maradt ott a fék meg a kerék között, én meg inkább át vettem a cipőmet, és gyorsan szedtem a lábam az uszoda felé, mert 1:a görkoris ruhám kb egy bohóc jelmezhez volt hasonlítható, (nem tehetek róla, de a görkorihoz valami titokzatos késztetést érzek arra, hogy idiótának öltözzek) ad kettő Dzséj már durván egy órája várt rám és azért ez az idő már magamhoz képest is 'nemvagytekicsitkabdbeafaszom'-hosszú. Aztán megérkeztem, leesett, hogy nincs nálam törülköző, de hála istennek a családom egy harmada gyakorlatilag ott lakik a strandon, és ki tudott segíteni. Természetesen nem ósztunk, csak csacsogtunk, meg barnultunk, és jól le is pirult a vállam. (kurvára vörös igazából)
Holnap megyek magamnak nyári munkát nézni, ami egyrész azért vicces, mert nem igazán tudom, hogy hogy alakul majd nekem a július, tehát nem tudok konkrét időpontot mondani, másrészt meg annyira kedvem sincs hozzá, de valószínűleg ez nem meglepő.
Holnaptól tanulok. Eskü.


[vv]
22:32
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee