it's just the way the cookie crumbles





hétfő, május 1

Egy porcikám se kívánja ezt a ballagási mizériát. Jobb lenne, ha mindenki eljönne a suliba az ünnepségre, meg utána az éttermes ebédre, ideadná a stexet, aztán hazanyomulna, tekintettel arra, hogy én előreláthatólag nagyon fáradt, és ideges leszek, aztán amikor már a hátam mögött van az egész, és felszabadult vagyok és kipihent.. na akkor tarthatnánk valami világraszóló minden rokonom invited, bulit. Sőt a stexet is elég lenne odaadniuk csak akkor.

Annyi tervem van az írásbeli utánra, hogy csak na. Mozogni kéne valamit, elmenni táncolni, kitakarítani a szobámat, sétálni a napsütésben meg hasonló dolgok, amire mostanában nem igazán jut időm.

Jujuj, már csak másfél hét, and It's over.
Na jó, nyilván lesznek még szóbelik, de azoktól annyira nem félek. Magyartólé egyáltalán nem, töritől meg egy kicsit, matekból meg csak megírom négyesre, és nem kell szóbeliznem mert az elég ciki lenne.
Megyek, újra felveszem a harcot a történelemmel... (idézet a töritanáromtól)


[vv]
18:23
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee