it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, május 14

"A kórházban a szerelem beszégetett velem: "Én vagyok a minden és a semmi. Olyan vagyok, mint a szél: zárt ablakokon és ajtókon nem tudok bemenni."

Azt feleltem a szerelemnek: "De hát én nyitva állok előtted!"
Erre azt mondta: "A szél levegőből van. A házadban is van levegő, de az a levegő be van zárva. Bútoraidat ellepi a por, a nedvesség elpusztítja a festményeket és megtámadja a falakat. Továbbra is fogsz lélegezni, megismered egy részemet - de én nemcsak egy rész vagyok, én vagyok az Egész, és ezt soha nem fogod megismerni."
És észrevettem, hogy a bútoraim valóban porosak, a festményeim rohadnak a nedvességtől, nem volt hát más választásom: ki kellett tárnom az ablakokat és az ajtókat. Amikor ezt megtettem, a szél mindent kisöpört. Meg akartam őrizni az emlékeimet, meg akartam menteni mindazt, amit fáradtságos munkával szereztem meg, de minden eltűnt, és én olyan üres lettem mint a sztyeppe."

(Paulo Coelho - A Zahír)


[vv]
22:24
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee