it's just the way the cookie crumbles





csütörtök, május 18

Nem mentünk bulizni.
Viszont én már délután ötkor elindultam otthonról, mert dokihoz kellett mennem, meg anyámékhoz bementem az usziba, és mit ne mondjak, baromi hülyén néztek rám a dokinál, hogy partiszerkóban voltam. Az usziban meg pláne.

Hétfőn mehetek megint, hogy lecsapoljanak vagy három kémcső vért, mert én hülye, a legutóbb nagy vidáman megittam egy kis szörpit, vérvétel előtt, mert anya mondta, hogy folyadékot ihatok. A franc se gondolta volna, hogy folyadék alatt csak és kizárólag vizet értett. Még jó, hogy nem tequilával kezdtem a napot, az most kifejezetten kellemetlen lenne.
Szóval a reggeli szörpi miatt magas volt a vércukrom, ami csak azért para, mert apukám cukorbeteg, tehát nekem jobban kell vigyáznom. Igaz most megmérte gyorsan a kis szerkentyűvel, és normális volt, de azt mondta, hogy menjünk biztosra, és nézzük meg vénásan is. Ja, nézzük, az tök jó móka. Nem hinném, hogy cukorbeteg vagyok, ha mégis, akkor hallgathatom életem végig, hogy "én megmondtam, hogy ne egyél annyi édességet... én előre megmondtam." És ha ezt kell hallgatnom a következő teszemazt 40-50 évben, én tényleg a Szinvának megyek.


[vv]
23:18



wake up and smell the coffee