Banki ügyintézés lerendezve, juhú, alig kéthónapja vettem tervbe, még jó hogy a suli felé útbaesik egy bankfiók. Valamiért abban a tévhitben éltem, hogy csak otthon tudom intézni a bankügyeimet. Na most amíg eszemben van a jelszó, megnézem online a pénzügyeim folyását.
Minden remény elszállt, a hónapban már nem utal nekem pénzt a biztosító. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy még nem utalták át... és az egyetem se fog már a hónapban pénzt utalni... nahát akkor gyors fejszámolás után meg kell hogy állapítsam, hogy van 2208,83 HUF-om március 7-ig... vagy 12-ig, nem tudom apa komolyan vette-e, hogy amikor még felvetett a pénz, mondtam neki, hogy ne utalja a szokásos összeget, majd megleszek a lakhatásiból meg a biztosítós pénzből.
Ellenőriztem. Apukám hála a jó istennek nem vett komolyan. És nem is márc. 7, hanem márc. 3. az értéknap! És még egy jó hír: február csak 28 napos. Óje.
Szöveges feladat következik: Princess V szeretne jól élni a következő 4 napban. Legalább létminimum felett. A folyószámláján 2208,83 HUF van, de a bankautómatánál csak kerek ezres összeget tud kivenni. A pénztárcájában talál még 1200 HUF-t, az utolsó zöldbabfőzelék adagot ma belapátolta az arcába, így kénytelen lesz valamilyen ételt vásárolni akarva-akaratlanul. a.) Hány forintja jut egy napra? b.) Milyen ételt tud vásárolni magának? c.) Mit gondoltok mennyi pénze volt a hónap elején? d.) És mire költötte?
Gratulálunk! Az Ön nyereménye egy "A hatékony személyközi kommunikáció alapjai" című intenzív gyorstalpaló kurzus. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben.
én igazából mondjuk egy rajzelemzés kurzust szeretnék nyerni
a lakótársaink vettek új mikrót, és gyönyörű. talán mégis van egy kis stílusérzékük. mondjuk azt vették meg amin a legkevesebb gomb van, én tuti azt vettem volna meg, amin a legtöbb van. na, de nem vagyunk egyformák.
Szerintem nem ér, hogy majdhogynem márciusban köszönt be tél. Kurvára nem ér. Utálom.
Nem sokára elkezdem írásba foglalni a nézeteimet a véleménynyilvánításról, és megpróbálom rávenni a magyar közlönyt, hogy jelentessék meg a következőben, mert jobb fórum nem jut eszembe, ami által mindenkihez eljuthatna.
shitty weather
De amúgy jó, hogy végre megérkeztem a főhadiszállásra, mert tulajdonképpen szeretek itt lenni, csak a vonatocskázást meg a cihelődést nem szeretem. És mindig hozok magammal valamit, ami az otthonra emlékeztet. Most pl. zöldbabfőzeléket, a legeslegjobb főzeléket az egész világon. Át kéne még olvasnom a világ legizgalmasab cikkét a személyiségleíró szókincsről és a hozzákapcsolódó kutatásról, szóval itt az ideje, hogy lelépjek.
Boldog vagyok és kiegyensúlyozott... végre. Október november környékén volt egy kis kezdődő depresszióm, de a 'walk on the bright side' elvvel, sikerült abbafejeznem még mielőtt elég sokáig tartott volna ahhoz, hogy definíció szerint is depressziónak lehessen nevezni. Köszönöm, hogy tartottátok bennem a lelket...
Anyukámnak van egy karcsúsító testápolója, alapvetően nem hiszem, hogy egy milimétert is változott volna a derékbősége a testápolótól, de azért szeretem legalább egyszer kipróbálni az összes cuccát. Bekenegettem magam vele, és éreztem, hogy valami nincs rendben. Hosszas agyalás után rájöttem, hogy olyan illata van, mint annak a türkiz színű, fogkrém ízű kemény cukorkának. Mindig is utáltam azt a cukrot, és emlékszem, hogy mindenki más is utálta, mert mindig csak az maradt a zacsiban. Kinek jut eszébe ezek után ilyen illatú testápolót gyártani?
Anyukámék elmentek síelni egy napra, én meg tanulásra hivatkozva itthon maradtam. Napi mérleg: -11kor nagy nehezen felkelés -reggeli helyett rögtön ebéddel kezdés délben (zöldbab főzelék lapátolás az arcomba) -egy bekezdés elolvasása -stahl juci és jamie oliver műsorainak egymás után való megnézése, mely további zöldbab főzelék lapátoláshoz vezetett -kádban ázás nem is tudom mennyi ideig -szoba befűtése 40°C-ra, amitől kellemesen el vagyok pilledve, és azon gondolkozom para-e ledőlni egy kicsit -jaj ne, kezdődik a Rocky III. (és melyik az 5 kedvenc filmed? - a Rocky - és a többi? - a Rocky kettő, három négy, és öt - ez a szuper poén a MekLód lányaiban volt, amit ki is hagytam a felsorolásból, pedig tök izgi volt, szomjas emuk támadták meg a birtokot)
ma megértettem valamit, ami eddig a "sose fogom megérteni" katagóriába tartozott... bevillant, és végülis érthető. megfogadtam hogy nem írok ide erről soha még egyszer semmit, vagy különben száradjon le a kezem, és ehhez tartom magam.
szabad asszociációk
tegnap pedig arra jutottam, hogy az irónikus, az nem tulajdonság ennek ellenére mégis sokan állandó tulajdonságjegynek tekintik, és használják.
a múlt automatikusan kezd átértékelődni, pedig nem szeretném... de az idő nem szépít, hanem kifejezetten rondít.
a "kinek van több és viccesebb" barátja battle továbbra is folytatódni látszik egyes körökben, az pedig, hogy ha részt vennék a játékban, nyerésre vagy vesztésre állnék pedig csak nézőpont kérdése.
nincs ez így rendjén amúgy és nem tudok aludni tudnék írni sokmindent, de nem fogok...
jaj és be kellene szereznem a következőket: egy új mp3 lejátszó és egy pendrive. ehhez olyan budget-átszervezésre lenne szükség, amely kivitelezésére elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képtelen vagyok.
kicsit sajnálom, hogy lemaradtam a könnygázbombáról, de talán annak az utóhatása már sok lett volna a szombati naphoz.
kb két napig meg voltam győződve arról, hogy tüdőgyulladásom van, aztán kicsit elgndolkoztam, és rádöbbentem, hogy a hörgők a légcsőhöz tartoznak inkább, és nekem hörgőgyulladásom van. most, hogy ezt sikerült tisztáznom magammal, elmúlt a halálfélelmem. nem hiába tanulok amúgy élettant, kitudja hány napig éltem volna rettegésben amúgy.
na lássuk az elmúlt hét fontosabb eseményeit, mert nem nagyon voltam közlékeny. kigyúrt lakótársnőnk megkérdezte, hogy "megint beteg vagy?" hangsúlyozva ezzel aggodalmát egészségügyi állapotom miatt... nem is vagyok gyakran beteg, csak az sose tűnik fel neki, hogyha nincs semmi bajom, sose kérdezi, hogy "megint egészséges vagy mint a makk?".
tényleg új hobbim lett a szelektív szemétgyűjtés, élvezem laposra taposni a flakonokat.
na a hétvége most kifejezetten nem volt nagy durranás. mondjuk jól kezdődött, pénteken cinderella meg én low riderként elmentünk a könyvtárba, az egyetemi parkolóban bemutattam a driving-skills-eimet, patka egyszer, patka kétszer, patka háromszor. amúgy teljesen jól vezetek, csak a társak jelenléte ront a teljesítményemen.
vettem egy új csizmát, felvettem, rögtön kurvának is néztek, egyelőre még nem döntöttem el, hogy ez plusz vagy minusz pont a csizmának.
szombaton nem volt kedvem felkelni, mert a hörgőgyulladásom és összes szövődménye tetőzött, tehát ágyban töltöttem a napot.
szereztünk egy új vezeték nélküli telefont, (illetve kettőt) ma azzal játszottam, nem csak én hanem az egész család. apukám pl bepötyögte az összes ismerősünk telefonszámát az szülői példányba, ezzel el is foglalta magát délután.
most elég rossz, nagyon furcsa érzés volt úgy ott ülni a házában, hogy nem volt ott. meg valahogy nem vagyok kibékülve ezzel a föld alá temetéssel, egyszerűen kiráz a hideg, hogy szegénykém tök egyedül van ott. határozott elképzelés alakult ki bennem a temetkezésről. hiányozni fog... azt hittem kibírom sírás nélkül, de nem ment, voltak szívfacsaró részek. a pap szép beszédet mondott, arról, hogy mennyire talpraesett volt, önálló és életerős. ott volt a fél falu...
¤R¤ törzshelyünk új sztárja, B, PT új kutyája, 3 hónapos kis dög, aki minden kétséget kizárva imád a p1-p2 nél szundikálni,fetrengeni, aludni és vagargattatni a fülét/hasát bármilyét a betérő vendégekkel, persze mindeközben végig szunyókál, és semmi sem zökkentheti ki ebből az állapotból.
itt ülök, fullopsan felöltözve, várom hogy apa hazaérjen, mert mennem kell vele síbörzére, szinderellával 2kor találkozom, de nem tudom telefonon elérni, szóval meglepi lesz neki, hogy jön apa is velem... remélhetőleg odaérünk. na jó.. kétlem.
i don't know what it is, that makes me feel like this i don't know who you are but you must be some kind of superstar 'cause you got all eyes on you no matter where you are
Ma is egy dolgos napot tudhatok a hátam mögött, reggel volt itthon egy kis emergency helyzet, de hála istennek megoldottuk. Később elmentem fodrászhoz végre, és most újra van formája a hajamnak. Az estét itt töltöttem a gép előtt, ennek eredményeképpen van új sablonom. Cirkuszban nem voltunk.
Let's see: plain and simple - checked, shoutbox - unchecked.... de megcsinálom, ha addig élek is. Addig is kattintsatok a linkre, vagy használjátok a komment dobozt, amin elfelejtettem átállítani a narancssárgát... de nincs már rá erőm, behányok a html-től.
Sablont szerkesztgetek, bár "kék és narancssárga szívembe költözött", de mostmár valami plain and simple-re vágyok. Nézegettem a blogskins.com -ot, és vannak nagyon jó sablonok, amiket tök jól lehet bloggerre aplikálni, de mindegyik el van cseszve valami 'crazy in love', vagy 'love don't let me go' esetleg 'i am so hot' felirattal, amit nem lehet eltűntetni. Kids in America... na mindegy. Plain and Spimple, ez a jelszavam, és hú de jó mindjárt kész.. remélem.
a mai napom a tegnapi szinte teljes tükörképe, kivéve, hogy reggel telefonra ébredtem, rossz hír, szüleim intézkednek, én meg csak bambulok bágyadtan. jobb neki így, mondja mindenki, és talán igaz is, mindenesetre könnyebb ezt hinni. elmentem az okmányirodába, sikerült elintéznem amit kellett, majd kávé a ¤R¤-ben, nem borogattam semmit, a dm-ben vettem magamnak ilyen-olyan arcmaszkokat, irány haza, buszmegállóban találkoztam szexifiú munkatárssal, megpróbáltam csak szolidan örülni neki, sikerült. itthonegyelőre minden oké, csak a fülem fájdult meg, akinek van vmi népi módszere, az megírhatja, hogy hogy enyhítsem.
lányok, köszi a fekete kosztüm hazaimportáló kooperációt. ¤i just want you to know that you are really special¤
remélem mindegyik napom ennyire jó lesz mint a mai reggel, olyan furán ébredek valami nincs rendben, aztán rájövök, hogy az, hogy nem kapok az orrom levegőt, és a torkom is fáj... aztán elmegyek a szemészetre, március 23-ra jegyeznek elő, oké, nem gond, addig van időm megtanulni a táblát... hazafelé már nem fáj a torkom, viszont majd leszédülök a lábamról, de így legalább volt időm a parkban szemügyrevenni, hogy milyen lepusztult a kórházkert. kórházparkból elszédelegni az okmányirodába... anyám megkérdezte, hogy ma fogadnak-e embereket, elvileg nem lehet gond, arrogáns ajtónálló, közli, hogy a népességnyilvántartó-csoport (team is lehetne...) ma nem fogad ügyfeleket.. semmigond, majd holnap jövök megint. hazafelé pont útbaesik a kedvenc helyünk, (¤R¤) érzem, hogy jobb lenne most egyenesen bemenni, de ha már errejárok, beülök egy kávéra. kávécigi, szokásos, aztán meglendül a lábam, valami rejtélyes okból kifolyólag (térdreflex gondolom) belerúgok egyet az asztalba, vizespohár eldől, kávé kilöttyen, vízben úszik az asztal és a padló, ójaj neharagudj, kiöntöttem a vizet, feltakarítják... közben imádkozom, hogy nyíljon meg alattam a föld. na irány haza, most már semmi rossz nem érhet. vilire fel... zötykölődés, óó ott van a pólós hódolóm.. jobban mondva a pólós hódolóm és a barátnője, na mindegy nem gond, ezekszerint mégsem a hódolom. viliről le, buszra fel, helyfoglalás, 10 perc és otthon vagyok... Exem és oldalbordája buszra fel, kínos csacsogás, jaj szálljunk már le/szálljatok már le minél hamarabb. hazaértem egyben, volt kb 4 nyugodt órám, aztán etr megnyit, mit látnak szemeim? egy csomómindenről kidobott, na semmigond, a gyakorlatokat felvettem más időpontban, de a szem.pszico-val, meg a p.metriával mi az istent kezdjek, azt még nem tudom... versenyjelentkezés pénteken. bárcsak átlátnám a rendszert. most lefekszem, még mielőtt kiderülne, hogy örökbefogadtak vagy ilyesmi.
Tegnap villámlátogatást tettem a főhadiszálláson, reggel leadtam az indexemet, gyors sprintet vágtam le a jegypénztártól a 12. vágányig, mert még a kaziban eldöntöttem 11:03-kor, hogy úgysem érem el a 11:35-as vonatot, szóval a kazinczy utcától halálos nyugalomban sétáltam a keletiig, közben láttam a síp utcában lévai katalint ahogy a fodrásznál hajfestésen volt, valamint megálltam egy biobolt kirakatát bámulni, és hosszasan gondolkodtam az újság árúsnál, hogy mit vegyek. Aztán belépek a keletibe, és megszólal az a kedves férfihang, hogy a "tü-rü-rü-rü-rü-rü-rü 11:35-ös kamilla ic, 5 perc múlva indul, kérjük szálljanak be". Villámgyorsan vettem egy jegyet, aztán hozzákezdtem a már említett sprinthez, miközben a hátizsákomból kiesett a neszeszerem, és vissza kellett sprintelnem 1 métert. Lényeg a lényeg, hogy elértem a vonatot, nagy nehezen levettem a rámaplikált táskákat és kabátot, ami szerintem hasonlíthatott egy maszáj törzsi tánchoz. Aztán még vagy 5-10 percig ki akartam köpni a tüdőmet, ami felettébb kellemetlen volt, féltem, hogy megjelennek a vegyvédelmi ruhások, és a tbcm miatt kidobnak a vonatból. Lehet hogy az a helyes fiú is csak azon csodálkozott, hogy szanatóriumba igyekszem-e.
Hivatalosan is túl éltem egy félévet... Szerintem sokat alakultam ebben az időben, és most a kádban üldögéltem, hogy ha visszafordíthatnám az időt, akkor sem tenném meg, mert valószínűleg ami késik nem múlik alapon a rossz dolgok úgyis megtörténtek volna, a jó dolgokat pedig nem cserélném el. És valószínűleg tényleg ami késik, nem múlik...
Olvastam ma a cosmoban, (legközelebb hvg-t veszek a vonatra... eskü) hogy a szinglilány legfőbb támogatói a szingli barátnők, na már most, utálom a szingli kifejezést, főleg az én zsenge koromban, (igenis zsenge) és a barátaim nagy részével akkor is teljesen jól kooperáltunk, amikor valaki "társas lány volt". (ezt is a cosmoban olvastam... a vonatról leszállva továbbadtam esküszöm) Na száz szónak is egy a vége, jó hogy vannak ők nekem, és ebből következik, hogy itt egyedül a hometownunkban most meglehetősen elveszett vagyok...
Nézegettem a dmben a képeslapokat szomszédlánnyal, és találtam phalának egy olyan jót, csak most nem jön semmilyen ünnepe, valentin napra meg mégiscsak túlzás lenne... viszont beszereztem egy tip újságot, hogy tudjuk dekorálni a szobánkat.
amúgy pedig jó most a bőrömben valamilyen titokzatos okból kifolyólag.
holnap elmegyek gyúrni, ha már úgy sincs semmi program... vagy a könyvtárba... na jó ezt a könyvtár-dolgot nem kellett volna említeni, mert elveszi a gyúrás valóság-lértékét... nem veszek ki itt semmilyen könyvet, emrt úgysem viszem vissza.
..ott állsz az ágya mellett, végig harcolt kilencveniksz évet, és bármit megtennél, hogy könnyebb legyen neki, de nem tudsz semmit se csinálni, mert egyszerre harcol és menne már nagyon és akkor veszed észre hogy egyáltalán nem vagy olyan erős, önálló, és mindenható, hogy segíts neki, mert ezt egyedül kell végigjárnia, közben szenvedsz a kétségtől, hogy vajon mi az, amit szeretne, és azon gondolkodsz mennyit fog fel a világból... hogy mennyire van itt és mennyire van már ott... és ezek a kérdések azok... amiket sose lehet elkerülni... előbb utol utolérnek... közben azt kívánom hogy ne menjen sehova, maradjon zsörtölődjön úgy ahogy szokott, legyen ezermillióegy problémánk... bárcsak tudnám, hogy jóhelyre tart... hogy jó lesz neki ott... csak ne legyen késő...
azt szeretném, hogy ha holnap bemegyek dél körül a kórházba, még ne legyen késő... el kell mondanom neki hogy szeretem... és nagyon szerettem volna hogy ha ő is kimutatja hogy szeret... nem tudom elengedni... így nem.. lehet hogy sehogy sem... de így végképp nem
A változatosság kedvéért megint vízvezetékszerelők vannak nálunk, elzárták az egész házban a vizet, nem lehet pisilni menni, nem lehet zuhanyozni, hajatmosni, csak hogy néhányat említsek a most fejemben járól vízigényes tevékenységek közül. Voltam lent most a szerelőknél, és mondták hogy valaki nem elég, hogy folyatja a vizet még "bele is gulázik"... pedig én szóltam mindenkinek a házban, nem igaz, hogy én vagyok az egyetlen aki képes az önmegtartóztatásra. Na jó, az előbb pisiltem üvegbe, mert már nem bírtam tovább. De azért az mégiscsak más. Most megint bírnék üvegbe pislantani, de olyan maceráns, inkább várok még egy kicsit. Oly szép idő van, én meg itthon rohadok... hülyeszerelők, hülye vezetékek.
Pelyhesállú taknyokra visszatérve, azért rossz, ha valakivel sokáig kedves vagy, mert ha egyszer nem vagy kedves már rögtön rálehet fogni arra, hogy hú de megváltoztatott a nagyváros.