it's just the way the cookie crumbles





hétfő, február 26

Szerintem nem ér, hogy majdhogynem márciusban köszönt be tél.
Kurvára nem ér. Utálom.

Nem sokára elkezdem írásba foglalni a nézeteimet a véleménynyilvánításról, és megpróbálom rávenni a magyar közlönyt, hogy jelentessék meg a következőben, mert jobb fórum nem jut eszembe, ami által mindenkihez eljuthatna.

shitty weather

De amúgy jó, hogy végre megérkeztem a főhadiszállásra, mert tulajdonképpen szeretek itt lenni, csak a vonatocskázást meg a cihelődést nem szeretem. És mindig hozok magammal valamit, ami az otthonra emlékeztet. Most pl. zöldbabfőzeléket, a legeslegjobb főzeléket az egész világon.
Át kéne még olvasnom a világ legizgalmasab cikkét a személyiségleíró szókincsről és a hozzákapcsolódó kutatásról, szóval itt az ideje, hogy lelépjek.

Boldog vagyok és kiegyensúlyozott... végre.
Október november környékén volt egy kis kezdődő depresszióm, de a 'walk on the bright side' elvvel, sikerült abbafejeznem még mielőtt elég sokáig tartott volna ahhoz, hogy definíció szerint is depressziónak lehessen nevezni. Köszönöm, hogy tartottátok bennem a lelket...

kimegyek cigizni a hóesésbe


[vv]
11:26
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee