it's just the way the cookie crumbles





hétfő, február 5

Tegnap villámlátogatást tettem a főhadiszálláson, reggel leadtam az indexemet, gyors sprintet vágtam le a jegypénztártól a 12. vágányig, mert még a kaziban eldöntöttem 11:03-kor, hogy úgysem érem el a 11:35-as vonatot, szóval a kazinczy utcától halálos nyugalomban sétáltam a keletiig, közben láttam a síp utcában lévai katalint ahogy a fodrásznál hajfestésen volt, valamint megálltam egy biobolt kirakatát bámulni, és hosszasan gondolkodtam az újság árúsnál, hogy mit vegyek. Aztán belépek a keletibe, és megszólal az a kedves férfihang, hogy a "tü-rü-rü-rü-rü-rü-rü 11:35-ös kamilla ic, 5 perc múlva indul, kérjük szálljanak be". Villámgyorsan vettem egy jegyet, aztán hozzákezdtem a már említett sprinthez, miközben a hátizsákomból kiesett a neszeszerem, és vissza kellett sprintelnem 1 métert. Lényeg a lényeg, hogy elértem a vonatot, nagy nehezen levettem a rámaplikált táskákat és kabátot, ami szerintem hasonlíthatott egy maszáj törzsi tánchoz. Aztán még vagy 5-10 percig ki akartam köpni a tüdőmet, ami felettébb kellemetlen volt, féltem, hogy megjelennek a vegyvédelmi ruhások, és a tbcm miatt kidobnak a vonatból. Lehet hogy az a helyes fiú is csak azon csodálkozott, hogy szanatóriumba igyekszem-e.

Hivatalosan is túl éltem egy félévet... Szerintem sokat alakultam ebben az időben, és most a kádban üldögéltem, hogy ha visszafordíthatnám az időt, akkor sem tenném meg, mert valószínűleg ami késik nem múlik alapon a rossz dolgok úgyis megtörténtek volna, a jó dolgokat pedig nem cserélném el. És valószínűleg tényleg ami késik, nem múlik...

Olvastam ma a cosmoban, (legközelebb hvg-t veszek a vonatra... eskü) hogy a szinglilány legfőbb támogatói a szingli barátnők, na már most, utálom a szingli kifejezést, főleg az én zsenge koromban, (igenis zsenge) és a barátaim nagy részével akkor is teljesen jól kooperáltunk, amikor valaki "társas lány volt". (ezt is a cosmoban olvastam... a vonatról leszállva továbbadtam esküszöm) Na száz szónak is egy a vége, jó hogy vannak ők nekem, és ebből következik, hogy itt egyedül a hometownunkban most meglehetősen elveszett vagyok...

Nézegettem a dmben a képeslapokat szomszédlánnyal, és találtam phalának egy olyan jót, csak most nem jön semmilyen ünnepe, valentin napra meg mégiscsak túlzás lenne... viszont beszereztem egy tip újságot, hogy tudjuk dekorálni a szobánkat.

amúgy pedig jó most a bőrömben valamilyen titokzatos okból kifolyólag.

holnap elmegyek gyúrni, ha már úgy sincs semmi program... vagy a könyvtárba... na jó ezt a könyvtár-dolgot nem kellett volna említeni, mert elveszi a gyúrás valóság-lértékét... nem veszek ki itt semmilyen könyvet, emrt úgysem viszem vissza.


[vv]
22:31
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee