it's just the way the cookie crumbles





péntek, február 23

ma megértettem valamit, ami eddig a "sose fogom megérteni" katagóriába tartozott... bevillant, és végülis érthető. megfogadtam hogy nem írok ide erről soha még egyszer semmit, vagy különben száradjon le a kezem, és ehhez tartom magam.

szabad asszociációk

tegnap pedig arra jutottam, hogy az irónikus, az nem tulajdonság ennek ellenére mégis sokan állandó tulajdonságjegynek tekintik, és használják.

a múlt automatikusan kezd átértékelődni, pedig nem szeretném... de az idő nem szépít, hanem kifejezetten rondít.

a "kinek van több és viccesebb" barátja battle továbbra is folytatódni látszik egyes körökben, az pedig, hogy ha részt vennék a játékban, nyerésre vagy vesztésre állnék pedig csak nézőpont kérdése.

nincs ez így rendjén amúgy
és nem tudok aludni
tudnék írni sokmindent, de nem fogok...

Borraste toda nuestra historia con tu rabia.


[vv]
00:47
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee