it's just the way the cookie crumbles





péntek, február 2

..ott állsz az ágya mellett, végig harcolt kilencveniksz évet, és bármit megtennél, hogy könnyebb legyen neki, de nem tudsz semmit se csinálni, mert egyszerre harcol és menne már nagyon és akkor veszed észre hogy egyáltalán nem vagy olyan erős, önálló, és mindenható, hogy segíts neki, mert ezt egyedül kell végigjárnia, közben szenvedsz a kétségtől, hogy vajon mi az, amit szeretne, és azon gondolkodsz mennyit fog fel a világból... hogy mennyire van itt és mennyire van már ott... és ezek a kérdések azok... amiket sose lehet elkerülni... előbb utol utolérnek... közben azt kívánom hogy ne menjen sehova, maradjon zsörtölődjön úgy ahogy szokott, legyen ezermillióegy problémánk... bárcsak tudnám, hogy jóhelyre tart... hogy jó lesz neki ott... csak ne legyen késő...


[vv]
00:22
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee