Látom ki az, aki egyenest játszik Ha valaki egyenesen beteges az látszik. Szememmel nézek és a számmal hallgatok, Mert akármit csinálhat én úgyis itt vagyok.
A helyzet pedig az, hogy most pillanatnyilag úgy érzem, hogy egyedül a legeslegelső blogom működött rendeltetés szerűen... egyedül ott voltam teljes mértékben őszinte. A második próbálkozásom már nem is tudom mire volt jó, de tény, hogy az is jobb volt mint ez. Talán arra kellett, hogy rádöbbenjek mi is folyik körülöttem... végül is a küldetését teljesítette.. miután rádöbbentem jött a következő stage, mindezt feldolgozni, átértékelni kicsit kidühöngeni magam.. ez is megvolt. És most nincs semmi már. Nem akarom kiadni magam semmilyen szinten, szerintem ez érzékelhető is a mostani blogger tevékenységemen.. Nem szüntetem meg ezt a blogot, mert túlságosan is hozzámnőtt, de tényleg nem hiszem, hogy a közeljövőben kiposztolnám a lelkemet. Volt már ez rinyablog, minimálblog... most pedig három mondatos blog lesz egy jó ideig.
Hosszas nyomozás után megtaláltam azt a számot, amit a múlt vasárnapi OC-ben hallottam. Gondoltátok volna, hogy van ilyen oldal? olyan gyorsna prögönek az események.. a napok.. szinte semmire sincs rendesne időm, és ezt marhára nem szeretem.
Ki mondta azt a hülyeséget, hogy az emberek nem változnak? Változunk. Mindannyiunk. Vagy ez még a mi korosztályunkban a "keresem önmagam" időszak? Szerencsés a helyzet ha bizonyos emberekkel együtt változunk, ha együtt formálódunk. Viszont néha óriási meglepetést tudnak okozni egyesek. *i'm not making this up, to clear mistakes up*
Úgy látom kis családunk belefáradt a festés romjainak eltakarításába, és a hétvégéig tuti ilyen kis lájtos kupiban tengetjük napjainkat. Az én szobám még egész tűrhető, anyáméké már más tészta, ott teljes a káosz.
Anya hazahozta az ajándékba kapott mp3 lejátszóját. Marhára lekötött maga a tény, hogy akárhányszor megnyomom mindig más színűen világít. Ezt a magamfajta szökkenőknek találták ki... csudijó. Igaz utána végig kellett nyomkodnom mindent, hogy ki tudjam kapcsolni..
Szinte nap mint nap meglepődöm, hogy milyen hülye emberek vannak a környezetemben... Valószínűleg ez mindenkivel előfordul, de most nálam tetőzik, és egy napra akár több ilyen is becsúszik. Ma például alsó hangon háromszor gondoltam azt, hogy "pff.. nem hiszem el, hogy ezt valaki komolyan gondolhatja." Hála jó istennek vannak emberek, akik nem okoznak csalódást.
A héten nekem szegeztek egy kérdést, amire igazság szerint nincs jó válasz. Két lehetőségem volt, vagy őszinte leszek és azzal valamilyen szinten sebezhetővé válok, (fú ez bazi nyálasan hangzik, de végülis erről van szó..) vagy antázok valamit, adom a keményet, aztán persze majd nekem kell a következményeket elviselnem. Az első verziót választottam, és most kíváncsian várom a fejleményeket.
Végre itthon, végre a gépet is összeraktam, az interentes muksót is kihívtam, hogy szerelje meg, mert vmit rosszul dugtunk össze. Már csak a függönyöm hiányzik, de remélhetőleg az is visszakerül pár nap múlva... hullafáradt vagyok..
Jelentem ma a nagy gyakorlásban meghúztam a sárvédőt. Apa mondta, hogy menjek nyugodtan, mert "elmegy", én meg mondtam, hogy szerintem nem. És tényleg nem. Zseni vagyok. Kicsit paradoxnak tűnhet, de ennek ellenére egész jól megy, mondhatni egyre jobban, már nem csak a vizsgafeladatokat tudom megcsinálni, hanem a fordítottakat is. Remélem hétfőn átmegyek.
Tegnap életmentő private bulin vettünk részt. Életmentő volt számomra, mert már éppen léptem volna le az ablakpárkányról unalmamban, amikor szóltak, hogy menjünk. Végülis öten voltunk és természetesen a világ végén. Megnéztük együtt a topmodellleszeket, meg a szexésnewyorkot, aztán a srácok megnézték a pengét, mi meg dzséjjel a konyhában tomboltunk, és táncoltunk a partvissal. Nagy buli volt. Nyah, de egynek jó volt. Arra például tökéletes volt, hogy végül ne lépjek le az ablakpárkányról.
Beszaladtam anyámhoz, hogy csekkoljam a mailemet.. nem mintha bárki is írt volna. amióta legutóbb írtam átköltöztem egyik nagyitól a másikhoz, de valójában mindenütt jó, de legjobb otthon... illetve inkább sehol sem jó, hanem a legjobb otthon. Már nagyon szenvedek a semmittevástől, ezért ma ebéd után a nyakamba vettem a várost, hogy márpedig egyedül is jól tudom érezni magam. A faszt. (már bocsánat) Kifejezetten rosszat tett és emellé még el is vertem egy csomó pénzt. Haza akarok menni, de nagyon. Sanyesz ráadásul nem áll a helyzet magaslatán, plusz az én szobám az istennek se akar száradni. Faszkivaaaaaaaan.