Szerdán beköltözik hozzánk Sanyika, a festő. Mókás figura amúgy, csak az a baj, hogy az ő beköltözése az én kiköltözésemet jelenti. Nagyihoz távozom vagy egy hétre. kicsit gondolom uncsi lesz már a végén, de próbálok pozitívan hozzállni. Egy hétig nem nagyon leszek net közelben, nagyinál meg ráadásul csak szocilis kábel tv csomag van, (m1,m2,duna..kb) szóval nem gyilkolom az agysejtjeimet holmi idióta műsorokkal. Éljen a tanulás. Bú.
A pénteki bulizást több szempontból is előnyösnek találom. Először is: Ha adott esetben szétcsúsznék, akkor van egy napom a regenerálódásra, meg még egy napom arra, hogy csináljak vmi értelmeset. Jelzem, hogy már tök régen voltam ilyen durván szétcsúszva, és ha most idióta faszarc lennék, ráfognám arra, hogy: hát igen... felnőttem, megjött az eszem, alkohol nélkül is jól tudom magam érezni. Pedig csak az van, hogy utálom a másnapokat. Pfúj. Másnap best: Szerény személyem elég csúnyán felöntött a garatra, részben idegből, részben meg azért mert egy idő után már nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Természetesen jó messze partiztunk, buszhoz voltunk kötve, és a többiek a korai busszal akartak hazamenni. Fel is ébresztettek, hogy na akkor megyünk. Hát persze hogy megyünk, gyorsan összekaptam magam, fel a buszra.. mindez olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam mérni, hogy gyakorlatilag még tök részeg voltam... a buszon már világossá vált. Igencsak kellett koncentrálnom, hogy amíg lekacskaringóztunk a hegyekből, ne dobjam ki a taccsot. De sikeresen completeltem misson one-t. Miközben vártunk a következő buszra, beszóltam egy durcizó kislánynak... na de csak lájtosan... de azért na mégiscsak. A villamoson még a csuklás is rámjött, és mivel hétfő volt, a többi ember ment dolgozni meg suliba, én meg két csuklás között azt hajtogattam, hogy mennyire jó, hogy nem kell sulibamennünk, mert nem bírnám ki. A velünk szemben ülő nénit igencsak megbotránkoztatta az összkép, azaz én, eszméletlen piaszagúan és természetesen csuklottam mint a vesztés, a vállamon pedig talán a csuklásom ritmusa ringatta el Dzséjt, úgyhogy ő békésen szunyókált. Menőség volt. Aztán itthon természetesen belefutottam apába, és szinte szó nélkül lefeküdtem, de elég egyértelmű volt a helyzet. Tüntetőleg nem beszéltünk róla. Aztán másfél napig tartott a másnap. Na ez az én sztorim. Visszakanyarodva az alap gondolathoz, még azért is jó a pénteki bulizás, mert ha annyira nem visel meg a péntek, már szombaton elkezdhetek tanulni. Mint most. Vidám dolog. Szombat 10 óra van, és én tanulok. what a nerd.
Olyan furcsa, hogy régen nem így voltak a dolgok mint most... Pedig akkor nem tudtam volna másképp elképzelni. Az volt a természetes. Most pedig így jó, ahogy van, és ha visszaidézem a régebbi időket, rossz érzés tölt el, pedig akkor úgy volt jó. Hm. A bit confused by nothing... talking bullshit.. never mind.
Bemutatnék az egész világnak. Meg is teszem. Most. Virtuálisan. Kicsit már sok lesz a mexikóiból meg az m&msből is... Szarnak rám (ránk) mind a ketten. Mostmár tényleg kezd sok lenni a jóból. Ahh nyűgős vagyok. Kéne leszarom tabletta... ha megvannak szólj!
Elegem van ezekből a szankciókból, amit apám nevelésnek nevez. Abból is elegem van, hogy azt hiszi, hogy kezelhetetlen tinédzser vagyok. Közben meg torlaszol el minden kommunikációs csatornát a nagy antiszociális személyiségével.
Az egy dolog, hogy egy szétszort balfasz vagyok, az meg egy másik, hogy apámmal nem igazán értünk szót, de hogyha ez a kettő egyszerre jön, az már kicsit sok.
A barátaink egy része kicsit a fejünkre nőtt. Ez de hülyén hangzik. Pedig tényleg így van. Túl sokat engedtünk meg nekik mostanában, és kicsit már hülyén érzem magam.
Több-kevesebb sikerrel megvalósítottam a "hétvégén nem bulizok" tervemet. Igaz pénteken ott aludtunk Dzséjnél, meg moziba mentünk, de egész korán kidőltünk. szóval másnap egészen használható voltam. Ki is használtam és tanultam, meg ma is. Bár összességében nem sokat haladtam... however, Rome wasn't built in a day either.
Eleinte szinte észre sem veszel dolgokat. Aztán hirtelen mégiscsak észreveszed őket, és elkezdesz toleráns lenni. Aztán van egy pont, amikor már annyira nem vagy toleráns, de azért mégis visszafogod magad, és jóképet vágsz mindenhez. Majd egyre jobban gyűlik a sok-sok kikívánkozó dolog, de azért mégsem akarod derült égből villámcsapásként tálalni, szóval elhatározod, hogy majd fokozatosan kezded el érzékeltetni, hogy algo no funciona bien. Majd hirtelen mintha minden téged ért negatív hatás hatványozódna egyik pillanatról a másikra, és úgy érzed, hogy most már tényleg egyszer csak ki fog bukni a dolog. Ebben a fázisban vagyok én. I'm wondering: What's the next stage?
Ezt emailben kaptam Dzséjtől. I miss SPO too. Hiányzik a gondtalan semmittevés.
I miss SPO ahora..
meg ennék egy kis fügét is.
úgy szertnélek baszogatni a 40 fokban,hogy szedd már össze a cuccaidat,a naptejet meg a szájbabaszódat is hozdd le,megegyezni,hogy lefelé te hozod a napernyőt,én meg a cuccot,lebaktatni a partra,a melegtől szenvedve,a napsütéstől nem látva rádöbbenni,hogy fennhagytad a törölköződet,én meg a naptejemet.lebaszni a cuccot,fújni egy kicsit A játékokba,bemenekülni a jéghideg vízbe,lazulni a vízben,és közben erősen bámulni a hegyet,ahol ifjabb Hoszé dolgozik...majd kimenni...fagyoskodni majd megsülni és csodálkozni a világító majomszőrön a hasamon :).Elbotorkálni a zuhanyig,ott megijedni a meztelen öregektől,visszamenni.lefeküdni...kérdezni tőled,hogy meddig vagyok árnyékban..lecsúszni majd visszább húzódni,éhhalál környékén felmenni,köszönni a búvárfiúknak angolul,szenvedni a hehgyen.megállni baloldalon a fél négyzetméteres árnyékban,háttal menni,mások meglepődött fején röhögni,tervezni az estét,felmenni,szúrús tekintetet vetni Imrére,enni egy kis májkrémet száraz bagettel,berohanni a sátorba egy levegőve a tusfürdőért+samponért,kirohanni,újra O2-t lélegezni,elmenni zuhizni egy órára,visszamenni,törülközőben ülni pár órát a sátor előtt hajat buzerálva...
kommunikálni az elhaladó kedves emberekkel,felvenni valami ruhfélét.enni egy levest...
vicces videókat készíteni..nem odafigyelni José fütyülésére meg torokkaparására...elmenni a medencéhez,hmmmmmmmmmmmmmmmm
I MISS SPO.....
Igaz 3 napig halotgattam, de végülis megbeszéltem az illetővel a dolgokat, és azt hiszem, most nincs semmiféle félreértés. Óje.
Ma láttam a Hercegemet a buszon. De ő nem vett észre. Nem gond. Tulajdonképpen nem is vártam semmit. Azért jó volt látni... eszembe jutott a tavaly előtti nyár, amikor dolgozó nő voltam, valamint marha elfoglalt, volt pasim, voltak dolgaim, amikről kategorikusan nem beszélünk, dolgoztam végig napokat teljesen kialvatlanul, volt a Hercegem, aki miatt érdemes volt dolgozni járni. ;) És most mi van? Vagyok én, meg a törijegyzeteim, a fitnessbérletem, hogy ne tunyuljak el teljesen itt a könyvek között.. na meg a kialvatlanság. Ő az én hűséges csatlósom. Meg a barátaim. Tulajdonképpen most is megvan minden ami a túléléshez kell. :)
Én most visszaveszek. Hivatalosan is. Nem éreztem, hogy sok lennék, de visszaveszek. Kiváncsi vagyok mi lesz a vége. Mínusz egy? Megint benéztem? Mindig benézem? Ennyire nem értjük meg egymást? Ennyire nem ismerjük egymást? Mi a fasz? Bú.
We were out last night again... A jövőhéten itthon fogok punnyadni, pihenni és tanulni. (na jó, ez azért annnyira még nem biztos) Tegnap összefutottunk sok-sok emberrel, voltuk köztük viccesek, irritálók és semmilyenek. Gondolom az ember lánya mindig hülyén érzi magát, ha a voltpasit látja az új lánnyal. Amúgy még mindig nem.
Nem is tudom mit mondhatnék. Az, hogy ma megbuktam rutinból, szinte már csak hab volt a tortán. Mellette ott volt még az egész hetes hajtás, az hogy éjjel nappal törit tanulok meg mellette még két tantárgyat... a hét fényét emelte még a kialvatlanságom is, amitől elég nyűgös voltam, mondhatni elviselhetetlen. Köszi, hogy ilyenkor nem hagytok ott a fenébe. Köszi, hogy lazultok velem délután néha-néha. Veletek még hallgatni is jó.
Kicsit a feje tetejére állt a világ, most minden upsidedown üzemmódban van, a bibi csak az, hogy ehhez kell hozzá szoknom, úgy tűnik. Találkoztam egy volt osztálytársnőmmel és némiképp megnyugtatott a tény, hogy kábé nála is ugyanez a helyzet. Ő is megbeszélte magával hogy nem foglalkozik idén a pasikkal, ő is parázik a továbbtanulás miatt. Holnap a rutin vizsga miatt egy órával tovább aludhatok. Ez a legjobb része a napnak. Az alvás. Tulajdonképpen be kéne fognom a számat, mert minden hétvégén partyarc voltam eddig... és azzal áltattam magam, hogy márpedig ez számomra kikapcsolódás. Valójában az is meg nem is.
Mától lassítok kicsit. El is kezdtem lazulni a teraszon kicsit. Elég jól sikerült mit ne mondjak. További lazításként még megnéztem a mr és mrs smithet. Tetszett.
Late at night Like a little child Wandering around alone In my new friend's home On my tippy toes So that he won't know I still cry baby Over you and me
Újra mozgunk, és ettől kicsit még a fogaskerekek is jobban működnek. Szétcikiznek a buszon tanulásom miatt. Pedig tök hatékony. Kötelezőket például csak reggelente, meg délután olvasok a buszon.. na meg néha itthon. Utálom a keddet, mert cida day. De nagyon.