blamázzsal tök jól funkcionálunk spanokként. NOT. nem veszek róla tudomást. ez az én taktikám. legalább addig is tuti nem, amíg könnyeket nem sír. persze lehet, hogy csak túldimenzionálom. és ő így barátkozik. mondtam már, hogy nem veszek róla tudomást? tényleg nem. olyannyira nem, hogy vasárnap randim lesz. feszült figyelem az arénában.
még vagy 2-3 hónapja majdnem befizettünk egy görögországi nyaralásra, dizsivel meg köszönöm szépen úrral (továbbiakban: blamázs). aztán phala utána nézett, hogy annyira nem is olcsó, mert sátrat kell vinni, meg kaját meg ilyesmi. még jó, hogy utána nézett, mert ma derült ki, hogy dizsi és blamázs 2 hétig túrázni fognak a görög hegyekben. hmmmmm ezt az infot visszatartották ezidáig. elképzeltem, ahogy bandi, phala meg én 65 fokban túrázunk és közben a fejünket verjük a kulacsunkba.
nem vagyok jóban a négy fallal se itt, se ott. bár pesten alapvetően sokkal jobb a hangulat, ami miatt bűntudatom is van, mert anyukám meg (teljesen érthetően) még mindig nagyon szarul van.
-be kell húznunk a függönyt, mert reggel négykor egy szúnyogra ébredtem. -bejött? -nem... csak kintről beszólt.
ági és vanda meglehetősen fáradtak ma. ági a szerelmével volt, utóbbi szereplő hajnal 2ig magassarkú cipőben és fekete miniruhában Beyoncésat játszott az alábbi videó hatására:
valójában ez a videó csak a kezdet volt. utána megnéztem az összes beyoncé experience dvd felvételt is
szerdától péntekig very fucking beteg voltam. pedig szerdára megbeszéltünk egy baráti jazzkoncertet mr. thank you very much meg én. azért a biztonság kedvéért mindketten eszeveszetten próbáltunk beszervezni egy harmadik embert, hogy ne legyen kellemetlen a helyzet. végül nem sikerült, ekkor az immunrendszerem megoldotta a problémát, és képtelen voltam elhagyni a főhadiszállást egész nap.
csütörtökön elvileg zhztam, gyakorlatilag kaptam egy potyaötöst. ha nem esett volna nehezemre a függőlegesben maradás huzamosabb ideig, tök boldog lettem volna, de így meg a faszér' mentem be. utána találkoztam anyukámmal, aki ellátott gyógyszerrel, sajnos nem nagyon tudtam vele csacsogni, mert minden energiámat lekötötte, hogy életben maradjak.
pénteken még mindig elég szarul voltam, lehet, hogy azért mert anyukám annyi gyógyszert hozott, hogy nem tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem be, és inkább nem vettem be egyiket sem egészen estig. aztán este bevettem rögtön 3 félét, és szombatra már kicsit jobban lettem.
szombaton az volt a terv, hogy feketemunkásnak állunk és kertet rendezgetünk, de még csütörtökön egészségügyi okokra hivatkozva lemondtam, így szombaton annak megörülve, hogy már tudok kajára gondolni tv-t néztem és táplálkoztam mint minden normális ember, de ez most szokatlan örömöt okozott, mert meglehetősen elszoktam tőle.
ma egy ülésben gyakorlatilag megírtam egy beadandót, amit épeszű csoportársaim már egy hete csinálnak... mert semmiből sem tanulok. aztán megnéztük az EDDA koncert végét. Mert Atis is my homeboy.
apukám temetése ma egy hónapja volt. érdekes véletlen, hogy most először álmodtam azt, hogy az egész valami brutális félreértés és megjelent otthon. azt mondta, hogy ugyan beteg, de bonyolult műtétekkel rendbehozható. amilyen boldog voltam éjszaka, annyira fájt reggel. meg délelőtt, meg délután. meg még most is. emlékszem, hogy megölelt és közben tudtam, hogy ez lehetetlen, de nem akartam vele törődni, mert amit apukám mondott, az mindig úgy volt.
- pont most jutottál eszembe. - igen, miért? - május 24.-én beat dis lesz. - hmm az péntek, hazamegyek. - most hogy mondod én is. kár, pedig már úgy beleéltem magam. egy fél óráig legalább tök lelkes voltam. - ó ez kedves.
nagyon jókat tudok hisztizni magamnak, ha egyedül vagyok, aztán elszégyellem magam és rendbejövök. ma ennek eredményeképpen majdnem elmentem egyedül durcisan a CENre. aztán átgondoltam. és konform módon viselkedtem. picsába az individualizmussal!
olykor olykor kommunikálunk a doktorúrral és elárulta hogy hosszabb időre külföldre távozik. hát nem tudom. kicsit jobb volt, amig 100%-ig azt hittem, hogy unalmasnak talált. bár több mint valószínű, hogy tényleg így volt, és nem előrelátóan az elutazása miatt ejtett. note to self: legközelebb ne felejtsd el megkérdezni, hogy miért.