Hosszú volt a mai nap, annak ellenére, hogy elég kevés órám volt. Suli után volt két óra szünetem, amit Phaláéknál töltöttem el, aztán visszamentem az első külön töri/magyaromra az unokanővéremhez. Feladott egy csómó mindent, ami nem baj, mert azért mentem. Aztán hazakászálódtam, közben még intéztem egy kis osztály-ügyet, tanultam egy másfél órát, majd elmentem Phalával squasholni, ami a napfénypontja volt, és ennek hatására a faszkivan hangulatom átalakult kellemes fáradtsággá.
-Itt van az ősz -mondtam anyának. -Itt van újra, s szép, mint mindig énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Vagy várj csak: Vége van a nyárnak, Hűvös szelek járnak. Nagy bánata van a cinege madárnak.. - Jaj anya ne, tudod, hogy ezen kiskoromban mindig sírtam... - Az nem baj.. én ötödikes koromban irodalom órán a Kőműves Kelemenen sírtam.. - Na jó, ez azért durva. :) - Én nem szégyellem, belefér az imagembe.
És mindeközben meg kell mondjam, hogy kimondottan jó érzéssel tölt el, hogy ha úgy vesszük, most én vagyok jobb helyzetben, igaz egyszer fent egyszer lent, de határozottan úgy gondolom, hogy most nekem fent, neki lent... Voltam már padlón eleget. És bár a padlótól még messze van, meg különben sem kívánok senkinek sem rosszat úgy konkrétan... de hát istenem.. aki légvárakat épít pórul jár.
Az a legcikibb dolog a világon, amikor az ember maga előtt bukik le. "á nem érdekel, leszarom, kemény vagyok..." Aztán mégis csekkolom, hogy "nyah két hét alatt most szóltunk egymáshoz először.. fura... á nem érdekel... de azért fura."
It's unbelievable but I believed you Unforgivable but I forgave you Insane what love can do That keeps me coming back to you You're irreplaceable but I'll replace you Now I'm standing on my own Alone
Emlékeztek még a bizonyos esetre a szivaccsal a múlt hétről? Ma gyanútlanul megpróbáltam leülni az aulában, csakhogy a szék egy pöppet hendikeppes volt, és mondhatni beszakadt alattam. (csak egy helye volt rögzítve az ülőke) Régen láttam már az osztályt ilyen jóízűt nevetni. (még jó, hogy gyakorlatilag csak az osztály volt ott... ha mégsem.. hagyjatok meg ebben a tudatban plíz)
Most valahogy megint minden jó, nem aggódok annyira az érettségi miatt sem, a barátaimmal minden oké, a vezetés jól megy, szóval nem sír a szám.
A pénteki spontán összeröffenés nagyon jól sült el, van valami idilli a szobat reggeli közös ágyból tévézésnek a barátokkal. (Na meg a reggeli scrabblenek, ahol Dzséjjel csak három betűs szavakat voltunk képesek kirakni.. meg a szóláncnak.. aaaszaaaaltööö nem...aaasztal.)
Valami ma nem jó. Nem tudom pontosan mi, de valami körül vesz, és azt sugallja, hogy már pedig valami nem jó. Lehet, hogy több dolog is nem jó. Nem klappol.
Az oktatóm azt mondta, hogy ügyes vagyok, meg azt is mondta, hogy "látom, az értelmi képességeiddel nem lesz gond, max elkapkodod...". És én ezt totálisan dicséretnek vettem. Főleg, hogy azt is mondta, hogy "hát ha apukád aggódik, hogy hogy fogsz levizsgázni szerdához egy hétre, akkor mondd neki, hogy jöjjön le és nézze meg hogy vezetsz". És ahhh. I love eemmee. Azt hiszem, ma közelebb kerültünk egymáshoz. :) Főleg, hogy elővettem a hű de magabiztos vagyok, megy ez nekem-mély hangomat (kuss, a fejemben igenis mélynek hangzik) és még kacarászott is valami poénon. Büszke vagyok magamra be kell, hogy valljam. *Blogger öntömjénezést tart című rovatunkat hallották.*
Tegnap szalonkát sütöttünk a szüleim barátaival, aztán jött egy sms, elég konkrét, olyan mikor hol mit kivel típusú, nem sok esélyt adtam a dolognak, de azért visszahívtam G-t, hogy háttöööö nem hiszem, hogy megjelenek. Aztán mégis. Rábeszéltem M&Met is... részben azért, mert úgyis egy köpésre lakik a a szalonkasütő placetől, részben azért mert megkértek... na mindegy hosszú történet. Lényeg ami lényeg, olyan 10 körül megjelentünk M&Mmel G-nél, ahol már elég jó hangulat uralkodott. Elég jól sült el a dolog, annak meg külön örülök, hogy kicsit tudtam beszélgetni M&Mmel, amíg anyámék barátai és üzletfelei lájtosan becsiccsentettek szalonnasütés címszó alatt.
Apa elvitt ma vezetni, és annyira mondjuk nem voltam béna, de azért az oktatóval jobban ment. De full respect apának, mert türelmes volt, és rámszánt két órát. Még a forgalomba is kivitt, na ott mondjuk paráztam egy kicsit az elején, lévén, hogy oktatóval még csak egy rutin órám volt... na mindegy. Egész ügyi voltam.
Balfaszlúzer vagyok. Lekoptat, felültet, túlreagálom és még fel se tűnik neki. Ahj. És ez még csak egy szimpla baráti mozi volt... funny lesz ha ugyanezt vmi potenciális kandúrral játszom el.
Sok mindenért imádom a viaszathármat: a helyszínelőkért, a szexenddöszitiért meg a willésgrészért. De ez a dévidmerlini produkció siralmas volt. És nem csak dévidmerlini miatt. Már alig várom, hogy olvassak róla az indexen.
A suliban kicserélték a kávéautomatát. Szar vizes lötyi jön belőle. És még szarabb helyre is rakták. Kicsit lefehéredtünk, amikor szokásos coffee-timeban lemetünk a szokásos helyre, és üres volt a szent-automata-szent-helye. Kétségbeesetten fordultunk a büfésnénihez kérdezvén, hová lett a kv automata. Eligazított minket, de rá kellett jönnünk, hogy ez az automata nem AZ az automata. Remélem csak megcserélték, és annak a helyén fogjuk megtalálni az isteni kv-t csináló gépet, ahol régebben ez a mostani állt. Holnap felfedezzük. Ha addig élünk is.