it's just the way the cookie crumbles





szerda, június 25

életem a lézergém. szeretek késő este betoppanni és összebújva aludni aztán reggel mosolyogva a napsütésben hazajönni. mondjuk kb. ennyi van köztünk, én nem tudok most senkinek megnyílni vagy csacsogni magamról, de nagyon jól hallgatok.
tegnap kicsit rámhozta a frászt, mert valami rosszat álmodott, egyszer csak kipattant az ágyból, halálra rémülten rámnézett, hogy "ki vagy?". hm... haver. hagy mutatkozzam be. aztán megnyugodott, és visszabújt, és így aludtunk tovább, de előtte még a sírva röhögésemet kellett visszafojtanom.

a pólós hódolóm asszem udvarol. de mondjuk nem mintha tiltakoznék. mert hogy nem vagyok elköteleződve, júliusban úgyis otthon pangok. picccit fiatalabb nálam, dehát most istenem. az külön vicces, hogy ugyanaz a keresztneve, mint dr lovenak... legalább nem kell új neveket memorizálnom.
beszéltem ma dr loveval. halálra cinkelt, mert meglepődött, hogy most, hogy már nincs tétje a dolognak, halál laza voltam.



mostanában egyre többet látlak...


[vv]
19:24
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee