it's just the way the cookie crumbles





csütörtök, június 19

lassan leállok azzal, hogy folyamatosan regisztráljam, hogy megint nem keres a fiú. mert ugye nemjárunk.
talán ha járnánk nem drunktexteltem volna blamázst tegnap előtt. de vállalható intervallumon belül maradt a tartalma.
talán ha bekapcsolnám a telefonomat nagyobb esélye lenne, hogy felhívjon most jut eszembe.

a tegnaptól kezdve azt hiszem balfaszsági rekordot döntöttem. ott kezdődött, hogy természetesen megint az utolsó pillanatra hagytam a temérdek tanulnivalót. folyamánya: 4ig tanultam. aztán aludtam pihentető 3 órát, ami pont 1 órával volt több a tervezettnél, majd elhagytam az orvosi igazolásom és ezt csak a suliban vettem észre. meg voltam győződve, hogy a vizsga 10kor kezdődik... hát nem! 8:30kor kezdődött, még szerencse, hogy az igazolásomat 8:20ra kellett bevinnem és így már 9kor ott is voltam a vizsgán.

aztán hazaérve őrlült módon kerestem az igazolást, de sehol semmi. kicsit se jött volna le hülyén, ha visszamegyek a dokihoz, hogy írjon már egy újat az amúgy is kamuigazolásom helyett. hála istennek kedvenc szomszédom jóska bá pont akkor csengetett be, lobogtatva a kamuigazolásomat, amikor saját kardomba akartam dőlni. i love jóska bá.


[vv]
12:41
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee