it's just the way the cookie crumbles





kedd, január 22

aggodalomra semmi ok, jól vagyok. tegnap kicsit meg voltam zakkanva. érzelmi hullámvasút vagyok mostanában. egyszer fent egyszer lent.
nem bírom hazahúzni a testemet, nem bírom összepakolni a bőröndömet és a szobát. battery low.
tegnap linkfasznál mostam. közben megnéztünk 3 filmet, eléggé elhúzódott. egyszer csak mondta, hogyfeküdjünk le aludni. a vészjelző azonnal bekapcsolt a fejemben, és menekülőre fogtam a dolgot két okból is. ad 1.) a nála alvásnál elkerülhetetlen a fizikai közelség, és ki tudja mi lesz a vége, ami nyafogást eredményezhet. ad 2.) ha a fizikai közelség ellenére sem közeledik, szintén rossz nekem, mert mi az, hogy egymás mellett fekszünk és hidegen hagyja. nehéz az élet bitchez. that's the way frogs fuck. szóval éjjel 2kor hazasprinteltem laptoppal az oldalamon a kihalt jó-jó-józsefvárosban.


[vv]
12:22
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee