it's just the way the cookie crumbles





hétfő, december 10

a tegnapi este egyszerre volt kommunikációs és problémamegoldási csőd. azok, amik régen bántottak nem voltak már aktuálisak, és nem volt kedvem felpörgetni magam újra, csak hogy felidegesítsem magam, mert arra kis esély volt, hogy olyan válaszokat kapjak, amitől a lelkem megnyugszik.
és még én kértem bocsánatot. komolyan professzionális szinten csinálok hülyét magamból helyzetről-helyzetre.
nézzük a pozitív oldalát a dolognak: levontam a kövezteztetéseket, és tanulni próbálok belőlük. a nők hosszútávú szexuális stratégiája magas elvárásokat hoz magával, aminek a tudatlan, és ösztönvezérelt férfiak egyszerűen kéééptelenek megfelelni. legalábbis azok, akikkel én találkoztam eddig. hogy mi a megoldás? talán nem azokat a pasikat kéne kihalásznom, akik a lehető legtávolabb állnak a bizonyos léc átugrásától.
note to self: a zavarosban halászni nem hatékony stratégia!

egyetlen örömöm az életben jelen pillanatban, hogy az egyik új kedvencem felhívott ma, valószínűleg mindenféle hátsó szándék nélkül ugyan, de azért megcsillant a remény, hogy nem csak az alapvetően hendikeppesek vonzanak. vagy most kiabáltam el.


[vv]
23:30

Comments:
ne ámítsd magad, az összes defektes. vagy az lesz előbb utóbb
 
Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee