Holnap költözünk haza. Szépen kitakarítottunk, rendet raktunk alig ismerek magunkra. Most sörözgetünk, kicsit melankolikus hangulatban, ugyan, de azért minden oké.
A huszadik szülinapomra egy cosmodisket szeretnék.
Egy hete fáj a derekam, olykor-olykor beállok daruba, sehogyse jó. De ma megyünk valamilyen táncos mulatságba, ami 01:00kor kezdődik... kicsit aggódom a következő dolgok miatt: ad1, hogy fogunk fennmaradni egy óráig? ad2 hogy fogok fájós derékkal táncolni? ad3 ha a danceflooron, is beállok daruba hogy az istenbe jutok haza?
Na mindegy, valószínűleg rövidesen megválaszolódnak ezek a kérdések, addig is tanulok... Ma főztünk, méghozzá elég jót, ettől kicsit hétvége feelingem lett, amiben azért van valami igazság, de nem szabad hogy hétvége feelingem legyen, mert az nem egyenlő a tanulásfeelinggel.
Igazság szerint az ilyen informatív műsorok kihagytak egy óriási dobást az elmúlt két napban: Zalatnay Cini tanácsokat adhatna Paris Hiltonnak a börtön túlélésére. Hát komolyan mondom itt az ideje, hogy elindítsak egy gossip-blogot...
Tegnap láttam az egyik este hétkor ciciket és popsikat mutogató "informatív" jellegű műsorban a Szűcs Judith művésznőről szóló összeállítást új videoklippje apropóján (amit mellesleg oroszul is leforgatott), amiben igyekezett eloszlatni a botoxxal kapcsolatos tévhiteket. "Nem igaz, hogy a botox lebénítja a mimikai izmokat." Mondta ezt, miközben a felső ajka meg se mozdult. Elképzelhető, hogy a következő klippjét nem csak magyar és orosz nyelven forgatja, hanem hasbeszélőként, vagy estleg kézjelekkel tolmcsolva.
azokhoz a filozófusokhoz tudnám hasonlítani magam, akik hosszasan gondolkoznak a világ problémáin, rá is jönnek mi a gond, majd elmélyednek a megoldási javaslatokban, és ez annyiora leköti őket, hogy a végén nem állnak elő semmilyen megoldási stratégiával, és nem történik semmi.
ha ezen az úton megyek tovább semmit sem fogok elérni a kitűzött céljaim közül, sem ilyen, sem olyan téren. és ez elszomorít. nem kicsit. nagyon.