it's just the way the cookie crumbles





csütörtök, március 22

Lakógyülés mentes hetet zárok. Fuck.
A jövöhéten megint nem lesz block party szerintem, de nem gond, utána elhúzok egy hétre a hegyekbe, és már megint olyan szar, mert általában akkor jön ez az egy hét síelés, amikor kezdem magam itt jól érezni. Na de nem sír a szám, mert lesznek hegyek, napsütés, jófej arcok. Na melyik a kakukktojás a három közül. Mindegy, viszem magammal a laptopot, legfejebb írok egy kisregényt, tanulásra hivatkozva, és a sípályákon kívül nem töltök egy percet sem a kakukktojásokkal. Kurva szkeptikusan állok már hozzá az egész társasághoz, mert minden jel arra mutat, hogy mégsem kedvelnek annyira, mint amennyire azt mutatják a jelenlétemben. Na szarni rá.

Megint nincs kedvem suliba menni, pedig itt lenne az ideje, hogy elinduljak, aztán vissza a föhadiszállásra, aztán irány home, holnap szemészet, szomszédlánnyal lógás, utána meg Hunczingerrel akarom tölteni az egész délutánt, csak még öt nem tájékoztattam róla.

Megnéztem a honlapot, és nem akarom elhinni, hogy a következö ms meccs április 28án lesz egerszitiben. Pedig egész reggel azt énekeltem, hogy zúgja mindenki jöttünk hódítani.

Hiányoztok. Szeretem azt a légkört, amit négyen kreálunk everytime we meet.

mr. tídít, pedig nem láttam már hú de régen, lassan feledésbe merül. haha bevettétek!


[vv]
11:06
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee