it's just the way the cookie crumbles





péntek, december 22

Na jól van, tény hogy sose leszünk megint gimnazisták. this is kinda sad, mert tulajdonképpen egy nagyon vidám időszak volt. Néha talán mégis próbálunk úgy tenni, mintha még mindig azok lennénk, vagy legalábbis nem változtunk volna azóta semmit. Így volt ez tegnap is, és csak álltunk az iskola előtt, és tudom, hogy nagyon giccses, de szerettemvolna megölelni, annyira hiányzik. Uh kajakgicccses.

8ból a héten letudtam 3 vizsgát, azaz most éppen tanulnom kéne, de nem megy, mert még mindig pizsiben punnyadok, és megígértem nagyinak, hogy elmegyek hozzá ebédelni, de még a reggelin is alig vagyok túl (reggeli: hamandeggs, szenesen, kicsit hiba csúszott az időérzékembe) meg aztán felöltözni sincs kedvem... pedig kell még vennem csomagolópapírt... szuper, szeretem a karácsonyi tömeget, mert ilyenkor egyáltalán nem olyanok az üzletek, mintha közelegne a világvége, és egyáltalán nem folyik ádáz küzdelem a túlélésért, amíg eljutsz a micimackós karácsonyi képeslapoktól az illatos karácsonyi giccses gyertyák mellett elhaladva a méregdrága, ám nélkülözhetetlen csomagolópapírig.

A karácsonyi ajándékaim amúgy teljesen bénák, és idén először a nagyiknak sem csináltam semmit sk, mert már mindenféle ötletet megvalósítottam az elmúlt 10évben.. na mindegy, megyek mert lemerül a notebook és nincs kedvem bedugni, mert akkor szikrákat szór, és az egy kicsit ijesztő.


[vv]
12:41
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee