Sose gondoltam volna, hogy az iskola-tanulás beszédtéma kimeríthetetlen, de a lakótársakkal való kommunikációt tekintve mégis csak az. Lassan megtanulom, hogy mikor milyen órájuk van, melyik tanárnak milyen beszédhibája van satöbbi. Legközelebb lehet, hogy feldobom a konverzésönt: "és figyeljetek csak, a fürdőszobában az a gyógyszer ugye valami gombás fertőzésre való?"
Egy órát szarakodtam a routerrel, amit feltétlenül be kellett szereznünk a negyvennyolc négyzetméteres villánkba, és ugyanazzal a fajta a routerrel, ami hip hop működött az albérletben. Nem működik. Biztos valamit rosszul csinálok, de kurvára nem tudom mit, és nem tudom mit vár tőlem a kis család, mert csak ilyen háztartási számítógépkezeléshez értek. Álmos vagyok. Már egy órája is az voltam. FK.
P beteg, fáj a torka, nem szólal meg... csak ha káromkodni van kedve. Pedig tegnap beszopákolta a macimézet, amit olyan nagy nehezen sikerült, anno kibontania, hogy azt hittem, hogy a nagy megerőltetés emlékére örökre megtartja a macimézet. Szóval ma már írt levelet, és különböző hangszínű morgással válaszol a kérdéseimre... mutogatott is, de abból csak egy fajta volt eddig, egyszer nekem szólt, egyszer meg valamelyik könyvének.
Hupsz, nem mentem be statisztikára. Nem tudom, hogy mivel játszanak a bölcsisek, de valami elviselhetetlen hang szűrődik be kintről. Idegtépő. Tegnap majdnem megnéztük a derrick dvdt, ami valamihez volt ajándékba, de nem játszotta le a gép, úgyhogy p megkérdezte lakótársékat, hogy nincs-e valami dvdjük. Hát volt. Final Fantasy akárhány. Csak fél órát bírtunk belőle.
El kezdtem a szék hozzászoktatását a házirendhez. Ma hibernáltam az erkélyen egész nap, igaz az lett volna igazi, hogy ha még a galambok is leszarják, de a galambokkal nem sikerült megegyeznem. Szokja csak az életet. Elmosogattam a szobánkban lévő 12 poharat, pedig még a szekrényben legalább ennyi várt a használatra. Szerintem lakótársák azt hiszik, hogy bulit tartottunk vagy ilyesmi.
shake that ass for me. ez nálunk a sláger. nálunk és a kisboltban.
Sikerült fényes nappal kicsit készre tennem magam, de legalább bebizonyosodott az elméletem, hogy sosincs késő elkezdeni a csoporttársakkal barátkozni.
Vettünk pvel szép új székeket, mert az eredetileg itt lévők hulladékok. Nem kis erőre van szükség egy ilyen ikeas szék összerakásához. Mondhatni már csak annyi kellett volna hogy bekakkantsunk miközben próbáltuk behelyezni a fém cuccost a műanyag szar alá... ez az egész folyamat nemes egyszerűséggel egy "click"-kel volt jelölve a leíráson... hát kicsit nehezebb volt egy klikknél, sőt kurva nehéz volt, de végül nem kakkantottunk be, viszont végig ordítottuk az egészet, és egész vidámra sikeredett. És most itt ülök az új székemen, amiről akkor sem vallanám be, hogy szar, ha az lenne, mert kishíján belehaltunk az összerakásába... és különben sem szar.