it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, szeptember 3

Félig felcuccoltam az albérletbe. Na jó, inkább csak negyedig. Az előörs már fent van, melegíti a szobácskánkat, várom már, hogy eltöltsük az első estét kettesben a "szobatársammal".
Hazafelé anyámékkal elhúztuk az időt, aztán sikerült lekavarnunk az autópályáról, ami azért még tőlünk is túlzás.

Pénteken kellően szétcsaptam magam, utána már nem éreztem magam teljesen outsidernek, csak félig. Írogattam smseket, de mindenki jó fej volt és előbb utóbb válaszolt, hála istennek més nagyjából képben voltam, amikor azokat a bizonyosakat küldtem.

I love stílsziti, I don't wanna leave. Még jó, hogy it BAZ+yeben pszichológus hiány van... maybe visszajövök. Maybe.


[vv]
23:11
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee