péntek, szeptember 1
Emlékszem, amikor még P-vel együtt voltunk, egyszer mondott valami csúnyát az egyik barátnőmre, aztán kicsit összezördültünk. Na ez egy jó sztori volt. Nem vagyok képes erről többet írni, de van valaki aki tudja, hogy most mire gondolok.
A dokinál újból sikerült besírnom annak ellenére, hogy minden rendben van. Én sem értettem, hogy miért kell már az orvoshoz menés gondolatától is elfognia a hányingernek, úgy hogy a wc mellett guggolva jövök rá, hogy semmi értelme nincs rókázni, mert: egy nincs mit, kettő: csak jobban idegesítem magam... aztán tegnap rájöttem, hogy bűntudatom van... bűntudatom van, mert apának bűntudata van, holott nem kellene, hogy legyen, mert erről egyedül csak én tehetek.
[vv]
18:34