Elkezdtem a visszaszámlálást: még durván 66 óra, és felszállunk a vonatra és egészen Dalmáciáig ülünk a vonaton. (ülünk a vonaton irány a Balaton) Ebből a 66 órából 24 órát dolgozom, azaz a készülődésre marag 42 órám, ebből mondjuk legyen még háromszor 6 óra alvás és így kijön, hogy van összepakolni, vásárolni stb: 24 órám. szupper.
Felvételi gixert pedig megoldottam, és most az ELTE van az első helyen. Jippí.
Belépek a felvi.hu-ra, és óriási meglepetés ér... 144 pont az első helyemre.. mindene happy lenne, ha időközben nem jöttem volna rá, hogy sokkal jobb lenne a második hely, na de mindegy nem veszem ki az elsőt, mert oda úgyis csak 138 pontom lesz, annyira meg nem megy le a ponthatár... erre belépek 144... világi barom vagyok. Úgyhogy most úgy néz ki, hogy egy év BCE, aztán meg ELTE pszicho... csont nélkül vettek (vesznek) volna fel oda is... 144 ponttal... erre én barom mit csinálok? nem változtatok sorrendet. meg is érdemlem. kurva élet.
trying hard to reach out but when I try to speak out felt like no one could hear me wanted to belong here but something felt so wrong here so I'd pray I could BREAK AWAY.
elegem van unatkozom dolgozom, ennek ellenére unatkozom nem tudok beletörődni nem megy nem nem nem tulajdonképpen csak munka közben nem unatkozom szánalom
vannak dolgok, amiken nem tudok tovább lépni, és hiába unalmasak, és már régen nem aktuálisak, még mindig ott vannak in the back of my mind. Always... siempre.
Nem szabad bezárkóznom. Anya állandóan ezt hajtogatja. Meg azt, hogy ez egy feladat, amit meg kell oldanunk. Szerintem ezt már nem lehet megoldani, maximum félig, azzal meg csak időt nyerek. Félreértés ne essen ez nem azt jelenti, hogy feladom, ma is beszélgettem a ß-sejtjeimmel, hogy sürgősen kezdjenek el normálisan inzulint termelni... Iszom valami undormányos gyógyteát, hátha az is segít valamit... faszkivan. Augusztusban újra megcsináltatom a terheléses vizsgálatot, mert addig úgyse nyugszom. Csak tartanék már ott...