it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, június 4

Ma voltunk a prolimoziban Dzséjjel, és mindketten tök lelkesek voltunk, de a film egy hulladék volt. Sokkal többet vártunk, még jó hogy vittem magammal aszalt áfonyát, és le tudtam kötni magam a nyamogással.

Holnaptól mindenki megteheti tétjeit, hogy hány százalékos lesz a törim, mert kedden kiderül. A magyarom 84 lett a matek meg.. na jó azt hagyjuk, mert ökölbe szorul a kezem... én világi balfasz.

Mozi meg kávé után mondjuk majdnem behánytam, nem tudom mi volt velem. Én az édesítőszerre tippelek, amit mostanában nyomok a teácskába meg kávéba, amióta tudom, hogy magas a cukrom, és hogy most lehet parázni, hogy mi lesz. Genetikailag jó esélyem van egy kis cukorbetegségre... ó jessz. De a doki azt mondta, hogy most az érettségi végéig hanyagoljuk a témát.. De miért? Hogy ne idegesítsem magam? Hát így sokkal jobban idegesítem magam. Na jó mindegy, ez van, lesz ami lesz... Valójában kurvára félek, és faszkivan...

Holnap léci léci ne essen már, száradjon fel kicsit az út, hogy el tudjak menni görkorizni, vagy csak simán ki tudjak menni anélkül, hogy csurom vizes lennék.

A hét vicce amúgy az, hogy a vidéken egyedül élő 93 éves dédnagyanyám szomszédja ült egy pár évet emberölésért... illetve nem ő ölte meg az ipsét, csak segédkezett... és ő nyírja a füvet, meg ilyenek. Mindegy, amúgy jó arcnak tűnik, már biztos megváltozott...


[vv]
23:04
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee