it's just the way the cookie crumbles





kedd, április 4

Mivel Phalával úgyis olyan sok időnk van, felcsaptunk afféle kávézó-kritikusnak. Amíg a kedvenc helyünket felújítják, kénytelenek voltunk új helyekkel próbálkozni. Hétfőn Dzséjjel együtt a Kék Fütyiben voltunk. (ami tulajdonképpen kék bálna lenne gondolom... de angolszász nyelterületeken a willynek egészen más jelentése van) Ennek a helynek már eleve volt egy rossz pontja nálunk, mert legutóbb mikor hosszúkávét kértünk, mokacsínót hoztak, amit kifejezetten utálunk mind a hárman. Na meg a pincér rögtön jött lesegíteni a kabátunkat, ami ugye baromi udvarias meg minden, de mi még nem az a korosztály vagyunk, hogy ne érezzük magunkat hülyén, amikor a farmerdzsekit lesegítik rólunk. Most is hozzá kellett írnunk további mínuszpontokat az eddigiekhez, mert csak egy kv tejszínt kaptunk, a csészéből lehetetlen volt inni, és az ásványvíz is gyengusz volt. Ráadásul csillagászati árat fizettünk.
Ma pedig egy vaciúj helyen voltunk, ami olyan agglegényesre vette a figurát, minden trendi barna, plazmatévén focimeccs megy, a kávéhoz nem kaptunk tejszínt, se kekszet, se vizet és még normális cigit sem tartanak. Emellett tök hideg volt, és sötét. Kedvenc helyünk egyik pincére feltűnt egyszercsak, és kifele menet annyit kérdezett, hogy "Kimondta nektek, hogy ide kell jönni?" Hát ez az, senki. De azt se mondta senki, hogy ne menjünk oda. Szerdán este nyit a régihelyünk, ezzel befejeztük a kísérletezést, egy napot kibírunk kávézás nélkül, több szar helyre nem vagyunk kiváncsiak.
A kedvenchelyünk minden tekintetben tökéletes.

Mint azt már mondtam idő milliomos vagyok.


[vv]
20:33
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee