it's just the way the cookie crumbles





kedd, április 18

Juppí, ma hozzánk is beköszöntött a tavasz, legalábbis nagyon remélem, hogy most már ilyen is marad az idő! Ez az időjárás abszolút alkalmas az idő mértéktelen elbaszására. Ma egy általában 10 perces útszakaszt sikerült laza egy órássá tennem, mert ez a gyönyörű napsütés ellenállhatatlan vágyat ébresztett bennem egy új nadrágra, harisnyavásárlásra, és szoláriumba bejelentkezésre. Természetesen a harisnyavásárlást megint sikerült elbaltáznom, mert nem vagyok képes megértetni magammal, hogy hiába tűnik a cognac a dobozban normális színűnek, én azt nem szeretem, én a szaharát szeretem... szóval holnap megyek még egy kört szaharáért.

Na meg újra feléledt bennem a mozgás-vágy, úgyhogy elhatároztam, hogy írásbeli után befektetek valami fittnesz bérletbe, az még további tárgyalásokat ígényel, hogy hova.

Dzséj most írta az évkönyvünkbe a kis cikkét, és nem talál neki megfelelő címet, bár én két opciót is adtam neki, a "szopjatok le mind" volt az egyik, a másik pedig ennek a bővített változata, a "nyolc év után... szopjatok le mind". Egyik sem volt jó neki, úgyhogy még most küldtem neki mailben egy hiperjó ötletet. "It's the final countdown" türüdüdütürütütütü..
Ha ez sem tetszik, akkor magára vessen. ;)

Ma valahogy nem vagyok szentimentális ebben az elballagunk témában, igaz ez nagyon hullámzó nálam.


[vv]
22:55
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee