it's just the way the cookie crumbles





csütörtök, március 30

Jó rég írtam utoljára. Most előadhatnám, hogy mennyire elfoglalt vagyok, milyen sokat tanulok meg ilyesmi. De ez csak részben igaz, mert nem tudom, hogy a nyári időszámítás miatt, vagy vmiféle tavaszi fáradság lett úrrá rajtam, de napról napra nehezebben kelek fel, aztán valahogy csak összeszedem magam és kihúzom egyig-kettőig, aztán megint jön a szenvedés, úgy kell hazavonszolnom a testemet a suliból. (hm ez sem teljesen igaz, mert általában először elvonszolom a testemet kávézni és csak némi megpihenés után folytatom az utamat haza.) Itton természetesen tanulnom kéne, nem is keveset, de délután 3-4re használhatatlanná válik az agyam és akkor kicsit semmit kell tennem, hogy pihizzek. Nagyjából 5től sikerül tanulgatnom... de többet kéne.. és lassan parázni is kezdek. Ha valamit el kell intéznem, azt általában elbalfaszoskodom, így azok a dolgok is csak torlódnak, úgyhogy most kicsit tele a tttthócipőm. Valamilyen stratégiát ki kell találnom, hogy kitörjek ebből a lúzerségből... Január óta nem voltam partizni úgy igazán, és a legijesztőbb, hogy egy porcikám se kívánja a kimaradást. Ma még színházba sem mentem el... Egyetlen egy jó pasira nem emlékszem, akivel az elműlt hétben találkoztam volna mondjuk véletlenül az utcán, mert általában a földet nézve kullogok.
Na mindegy, időközben sikerült a jogsim, most azt intézgetem, de hogy hogy nem ebben is balfékeskedek, pedig ilyen szervezősdiben ez nem jellemző rám...
Az előbb pedig rezzenéstelen arccal leírtam egy esszébe, hogy tejhatalom.... áá. Jóéjt.


[vv]
22:02
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee