it's just the way the cookie crumbles





kedd, december 6

És kajak beteg vagyok. Pedig tegnap nem volt olyan vészes, csak a torkom fájt, de mivel világvége hangulatom volt, na meg "nem akarok senkivel találkozni", kicsit könnyebben rávettem magam, hogy ellibbenjek a dokihoz. Ott kicsit para volt, igaz, most voltam ott harmadszor, de még mindig teljesen outsidernek érzem magam. A régidokinál mindenki tök kedves volt, itt meg mindenki abszolút kedvetlen, és kicsit morci. Erre még rátett, hogy hazafelé vettem magamnak gyógysütit, és a cukrászdás csaj meg kifejezetten utálta az éltetet, vagy legalábbis a munkáját, és ő is tök morcos volt. Épp ezen gondolkoztam mikor sorra kerültem, úgyhogy majdnem kifakadt belőlem, hogy "hova tűntek a kedves emberek ebből a városból??", de aztán csak a rendelést adtam le, a lehető legkedvesebb módón, hátha motiválhatom az emberiséget a saját kedvességemmel... vagy csak idegesítem őket? Remélem meglincselnek...

Azért be kell valljam, én is eléggé befordultam mostanában. A hétvégén már csak a *keep out* felirat hiányzott a szobám ajtajáról. Szóval valószínűleg hosszútávon nem menne nekem embertársaim motiválása.

A szalagavató mellesleg elég jól sikerült, a műsor is, meg a buli is. Kicsit azért örülök, hogy nem bálozunk, hanem bulizunk, mert nem nagyon lett volna kedvem estélyi ruhában pózolni... A műsor pedig szerintem osztatlan sikert aratott... az egész úgy egyben. A z egyik másik osztályban voltak pityergések meg nagy meghatódások a szalag feltűzése után, de nálunk nem. Én még nem érzem, hogy ez lenne a vége, ez csak vmi protokoll volt, a vége majd a ballagás/érettségi bankett lesz. Na jó, az mondjuk szerintem is megható volt, amikor az egyik átigazolt osztálytársunknak adtuk oda a szalagot.. mert azért hiányzik... vagy mi. Vele volt kerek.


[vv]
10:43
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee