Családi beszélgetés volt a másciusi eseményekről. Elmondtam, hogy mennyire nem akarom, hogy félek, hogy egyedül kell majd szembenéznem az egész "egy hétig együtt az exemmel meg a mostanijával" szituációval. Nyah nem mintha ez megoldana akármit is, csak legalább apám is tudja, hogy mi a stájsz.

Amúgy azt nem is mondtam nekik, ami igazán bánt de már nem megyek vissza, hogy elmondjam. az bánt igazán, hogy kurvára levegőnek vagyok nézve, mindenki eerről beszél, hogy exem hozza a mostaniját, persze rejtjelesen, mintha ott se lennék. Például: nem mondják ki a nevét, csak Ő, meg tudodki... Nagyon nagy kérés lenne az, hogy nekem is elmondja valaki. Világosan. Mondjuk az exem? Nem engedélyt kell kérnie, csak közölnie kéne velem, hogy ne érezzem magam levegőnek nézve. Amikor a fejem fölött beszélik meg, hogy: "én nem megyek ha Ő nem jön" meg satöbbi. Nekem kéne rákérdeznem? Picsogok. Tessék. De igenis kurvára félek, hogy hogy fogok élesben reagálni erre az egészre. Ha geci leszek.. hm úgysem leszek az, ismerem magam. Próbálok majd halál normális lenni, ez által kimerítve az összes belső energiámat.. és pózolni fogok csak azért hogy ne sértsek meg vki olyat aki.. ahhhhh... Mindegy. Le vagyok szarva. Shit happens... mostly to me.