it's just the way the cookie crumbles





péntek, augusztus 5

Visszatérve a kedvenc témámra, a barátságra férfi és nő között. Még mindig nem hiszek benne. Egészen addig nem is lesz máshogy, amíg nem élem át.
Pietroval volt egy ilyen barátság-próbálkozásuk. Aztán nem lett belőle semmi. Most mégis tök normális a viszonyunk. Ha nagy ritkán beszélünk, mindig úgy érzem, hogy azért kérdez, azért keres meg, mert tényleg érdekli, hogy mi van velem. És ez azért jól esik. Lassan kezdem őt is megérteni. Nehéz normális értékrendű felnőtté válni úgy, hogy... szóval úgy amilyen körülmények között ő nőtt fel. Nem volt olyan szörnyű gyerekkora, de kiegyensúlyozottnak sem nevezném. Neki többé-kevésbé sikerült. Azt hiszem a felszín alatt teljesen normális. Vagy nem is tudom.. emberi.
L.. hátööööö... vele még túl friss az egész, ahhoz, hogy emberinek nevezzem. A közelmúltban rádöbbentem, hogy nem szánt szándékkal bántott meg újra és újra, csak magát próbálta védeni.. ami azért elég abszurd.. és lehet, hogy nem is igaz az egész, csak amgamat próbálom megnyugtatni vele. Mégi úgy hiszem, hogy félt, hogy kiadja magát túlságosan... szeretném legalább is ezt hinni.

Mindenből tanul az ember valamit. Ebből az egész L-dologból arra a következtetésre jutottam, hogy nem szabad túlságosan kiadnom magam soha többé, mert fájdalmas következményei lehetnek. Vagyok én, vannak azok akik szeretnek, de azok többé nem számítanak, akik csak szeretném ha szeretnének.

This is my church
This is where I heal my hurts


[vv]
22:36
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee