it's just the way the cookie crumbles





kedd, július 12

Úgy néz ki, hogy az egyetlen ember, akit ismertel kreszen bojkottálja az órákat. Már kettőről hiányzott eddig, az elsőnél még felhívott, hogy majd az anyagot adjam oda neki, én el is vittem a következő órára, de akkor sem volt ott. Nyilván talált jobb elfoglaltságot vagy az eső riasztotta el. (Na nem mintha szabadtéren lenne az óra vagy hasonlók.)
Szóval most ketten ülünk egy négyes padban az okostojással. Valójában nem olyan szörnyű a csaj, biztos érdekli a dolog. De fura alapból is. Ráadásul mindent tud, és ez feléleszti bennem a versenyszellemet. Pedig jobban tenném ha csendben maradnék, mert nem tudom pontosan a dolgokat.
Pont tegnap a két "óra" közötti szünetben üldögéltem csendesen a capuccinos cukorkámmal, és az óra előtt beszerzett magazinommal, és megfigyeltem a többieket. Rögtön megfogalmazódott bennem a kérdés: Itt rajtam kívűl tényleg mindenki tanul, vagy csak úgy tesznek? Képesek voltak szünetben is a tananyagról beszélni. Pff. Na ne. Eddig minden amit tanultunk elég magától értetődő... na mindegy..
Ejj csak én vagyok normális...


[vv]
19:47
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee