it's just the way the cookie crumbles





szerda, június 29

Jól van. Ráfoghatnám simán arra, hogy grafomán vagyok, de valójában rossz a lelkemnek, és ki kell írnom magamból. Tudom mit fogtok gondolni, de egyszerűen érzem, hogy nem lesz jobb addig, amíg nem írom le. (Lehet, hogy utána sem... de desperatly seeking my peace)

SPO szuper volt. Tényleg. És még azt se tudom mondani, hogy leszámítva egy dolgot, mert az az egyetlen dolog, ami miatt rossz érzéseim támadtak a 10 nap alatt, teljesen független SPO-tól. SPO csak egy hely, ahol az egész megtörtént. Mondhatnám, egy hely, ahol végre túlestünk rajta.
Kábé félidőig úgy éreztem, hogy minden oké lesz L-lel is teljesen emberi volt a kapcsolatunk, úgy éreztem, hogy végre talán normalizálódik a helyzet, és nem kell folytatódnia a kapcsolatunk... pf.. szóval a kettőnk között fenálló helyzet rapszódikus alakulásának. Néha beszélgettünk, de nem vittük túlzásba, éreztem hol a határ, nem volt majomszeretet, semmi.

Erre derült égből villámcsapásként beszólt. Hm.. nem is beszólt. Beszólni a hajamra, a ruhámra vagy ilyenekre lehet. Megbántott. Tudta, hogy mivel lehet a legjobban, és megjátszotta. A legviccesebb, hogy anno még én adtam a kezébe ezt az ászt, aminek a kijátszásával végülis engem ejtett ki a partiból. Aláírom ügyes volt. Soha senki nem bántott még így meg. Semmigond. Levontam a következtetéseket, megjegyeztem, hogy nme vagyunk olyan viszonyban, hogy ő engem méltasson. Ugyanez igaz fordítva is, én nem is teszem. Napokkal később rákérdezett, hogy miért nézek rá ilyen szúrós szemmel. Elmondtam. Nem értette. Hogy is érthette volna, szerintem azt se tudta, hogy milyen rendezvényen van. Elmondtam neki, hogy az egészben az a legfelfoghatatlan számomra, hogy hogy mer egy olyan dolgo alapján méltatni, amiben ő is részt vett. Jó-jó. Voltak más alkalmak is, ezzel kivághatta volna magát. Valószínűleg meg is tette volna, ha nem lett volna részeg. A helyzet az, hogy valójában egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy mikor kivel és mit csinálok. Láttam rajta, hogy nem érti. Láttam, hogy csak annyit fog fel az egészből, hogy én provokálom, és a vitából nem kerülhet ki vesztesen... Nos... Nevetnem kellett amikor azt mondta, hogy nagyarc lettem. (mondja ezt ő... pont ő...) Kacajomnak csak a "végszó" vetett véget. "Emberek vagyunk, akik nem szeretik egymást."
Ez pedig az a tipikus "köpni-nyelni-nem" reakció. "Hm. Vége. Fejezzük be. Hagyjál békén. Ne bánts többet." Csak ez jutott eszembe, de ezeket inkább nem mondtam, csak szimplán néztem ahogy elbotorkál a homokban...


[vv]
22:09
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee