it's just the way the cookie crumbles





szombat, június 4

Az előbb azt hittem, hogy elvesztettem a kedvenc fülbevalómat. Még Extől kaptam a születésnapomra tavaly júniusban. Emlékszem, hogy amikor ideadta éppen lelkiismeret furdallásom volt, mert csináltam egy-két hülyeséget. Amikor ideadta, egyszerűen utáltam magam. Annyira szép volt, mégis annyira egyszerű, én pedig szemét voltam vele. Elsírtam magam. Nem igazán értette, hogy miért, de valahogy kimagyaráztam. Titkot megtartottam, bűntudat marad, fülbevaló mai napig emlékeztet rá. Mégis szeretem. Szeretem, mert arra emlékeztet, hogy valaki anno úgy szeretett, ahogy vagyok. Szóval feltúrtam pillanatok alatt az egész szobát, majd lerogytam a félig kihúzott "kanapéra", és hirtelen felidéződtek bennem a szép dolgok. Néhány perc elmélkedés után megpillantottam a fülbevalómat a szőnyegen, az orrom előtt. Óriási kő esett le a szívemről. Egy darabig néztem a tényeremben, majd bazártam a tenyeremet és szorítottam egy ideig, utána újból néztem, csak hogy megnyugodjak, hogy megvan, és beletettem az ékszer dobozomba. Ezentúl mindig oda rakom majd.


[vv]
23:02
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee