it's just the way the cookie crumbles





szerda, május 11

Van úgy, hogy jobb ha az ember lánya nem találkozik x év után nagy gyerekkori plátói szerelmeivel, mert a végén még ki kell ábrándulnia.

Az elmúlt két hétben ez kétszer fordult elő velem. Ott van Matteo, akivel hatodikban jártam, kifejezetten plátói alapon. Odáig voltam érte meg vissza. Most kiderült, hogy az a lány, akin Rubio szülinapi buliján szétröhögtük az agyunkat, mert olyan buta, hogy az már hihetetlen, a barátnője... bocs... a menyasszonya. Amikor hatodikos voltam Matteo hetedikes volt. Most tizenegyedikes vagyok, Matteo meg tizedikes. Hm.. hát igen.. Kellemetlen.

Aztán ott van apukám kedvenc volt tanítványa, aki itthon egekig volt magasztalva, meg aztán helyes gyerek is volt, és érte is odavoltam egy kicsit... asszem. Mostanában rám szokott kattolni msnen és annyira... hm.. annyira nem jó fej. Fáraszt. Áhh... Vissza akarom kapni az ideáljaimat.


[vv]
22:54
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee