it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, május 1

Valójában fáj.
M&M-mel kapcsolatban, azt hittem, hogy nem fordulhat soha elő ez. ( I thought it would take an eternity to take us...) Most mégis itt vagyunk mi hárman és csak nagyokat tudunk pislogni a történéseken. Kicsit olyan mintha valami külső szemlélő lennék. Mintha nem is velem történne, csak valami nagy kivetítőn nézném saját magamat és a többieket. Egy hétvége alatt gyökeresen megváltozott a kis világom. Valami összedőlt benne, és olyan gyorsan, hogy szinte felfogni se volt időm.
Most itt állok, és próbálom megérteni a miérteket. Egyáltalán próbálok miérteket keresni. De nem találok egyet sem. Annyit tudok hogy a múlt hét pénteken még volt egy barátom, akiben teljes mértékben megbíztam, és aztán hétfőn egy olyan emberrel találtam szembe magam, aki nem volt hajlandó rám nézni se. Egész múlt héten csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire fáj, és próbáltam rákenni valahogy a dolgot G.-re, aztán ezen a hétvégen vált világossá, hogy ennek köze nincs G.-hez. És itt megintcsak egy kérdés cikázik az agyamban: MIÉRT?

Haragszom rá. Haragszom rá, a képmutatása miatt. Hogy gyakorlatilag megvetett minket, mert megbántottuk G.-t, aztán ő egyenesen megalázza a háta mögött. Nem értem. Egyszeűen mintha nem is ő lenne.

The world is going crazy
Everybody's spinning
Out of sync and out of time
Livin' in a movie
Waiting for the credits
Don't you know
It's real life.


[vv]
21:28
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee