it's just the way the cookie crumbles





hétfő, május 2

Hm. Passzív vagyok ma. Nagyon passzív.
G.-vel rendeztük nagyjából a helyzetet. Ahogy bölcs barátném Dzséj mondta, túl sok dolog köt minket össze, ahhoz hogy túl sokáig fújjunk egymásra. Nem akartuk megbántani. Remélem megértette.

L.-lel a helyzet mostanában.. nem is tudom. Teljesen normális.
Az volt a baj régebben, hogy nekem csak ő volt fontos a fiúk közül. Most meg hm. Ez az M&M dolog leköt elég rendesen. És L-re már nincs egyszerűen energiám. Illetve nincs erőm szurkálódni. Tök kedves vagyok. :)
Nem vagyok már se krumplicukor, se semmi. Most én vagyok. Krumplicukornak lenni a világ legmegerőltetőbb dolga. Szóval most lazítok ezen a téren.

Az ember mindenből tanul valamit. Ezzel nyugtatom magam mostanában.
L.-lel való szeret-nem-szeret játékból azt tanultam, hogy a barátságot pasi és nő között, mindenképpen meg kell tartani barátságnak, ha tényleg fontos, és nem szabad túl lépni a fizikalitás határát, mert akkor úszott az egész. És talán nem éri meg. Valószínűleg ezt rajtam kívül sokan tudták már... De az ember a saját bőrén tanul ugyi, és most jutottam el addig, hogy ezt megértsem.
M&M meg azt tanította nekem, hogy: Ne lepődj meg semmin az életben.
Ezeket tanultam mostanában. Hm. Haleluja.


[vv]
21:10
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee