it's just the way the cookie crumbles





vasárnap, május 22

Dzséjjel tegnap úgy döntöttünk, hogy nem akadályozzuk tovább értetlenkedésünkkel a szlovénünket, mivel elég rutinos, sejtettük hogy, egyedül is boldogulni fog. Nos ez bejött.

A záró fogadásunk nekünk önkénteseknek külön volt a versenyzőktől, amit így utólag megértek, mert nincs az egyetemen az anagy terem, ahol ennyi embert le tudnak ültetni rendesen asztalokhoz. Miután elszürcsölgettem egy-két-három pohárral a gratis borból már sokkal kedélyesebb voltam. Alapvetően teljesen lagzi-feeling volt. Nem tudom miért, de ahogy ott ültem, ez jutott eszembe. "né má' mint vmi vidéki lagzi". Aztán átkeveredtünk a versenyzőkhöz, és ott denszeltünk vagy kettőig, építve a nemzetközi kapcsolatainkat viszonylag lájtosan. Bár Dzséj nagyot denszelt az egyik spanyol pasassal, Phalát meg az egyik magyar akarta befűzni, nekem meg kezetcsókolt densz után vmi félrészeg német, teljesen visszafogottak voltunk.

De hogy ez az S mekkora egy partiarc! Halálosan aranyos volt. Én már vagy hm... 10 éve nem buliztam vele. Nem is.. inkább tizenkettő. Szóval legutóbb akkor táncoltam vele ilyen jót amikor még a lila stretch nadrág és a lábszárvédő jelentette számomra a parti-szerkót. Imádom. Egyszerűen annyira jó fej volt és felszabadult. Hogy.. hogy csak na.
Aztán nagy nehezen hazakeveredtünk négyesben. Mármint a taxiállomásig, aztán ment mindenki a saját útjára.

Ma pedig anyám barátnőjét vittük a blohapiacra. Mert már ezer éve nem volt. És mi meg nem vettünk semmit. El vagyok kenődve emiatt. :D

Kicsit meg vagyok bántva. De tovább lépek a dolgon. Azt hiszem tényleg nem direkt volt. Most amikor úgy éreztem, hogy normális viszonyba kerültünk Exxel, véletlenül vmi olyat írt msnen... ami hát hogy is mondjam... másnak nyilván semmit sem jelentett volna. De én vehettem fricskának... már ha nem hiszem el, hogy nem nekem akarta írni. Ha akarom elhiszem, ha akarom nem. El akarom hinni...


[vv]
21:08
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee