it's just the way the cookie crumbles





szerda, május 18

Az előbb ahogy válogattam a képeimet, kitöröltem egy csomó "nézd, ő az új csajom", "nézd ilyen autót szeretnék" "nézd, ilyen színű lesz hajam" és "nézd, ő az új msn partnerem" típusú képet a beérkezett fájlok közül, és még nem is értem a végére.

Most szedtem össze azokat a képeket, amiket elő akarok hívatni. Furcsa volt végiglapozni a múltat képekben. Kicsit fájt. Nem tudtam megállni, hogy ne tegyem az előhívandók közé két kedvenc képemet, amiket valószínűleg elsüllyesztek majd a fiók mélyére, mert ha rájuknézek, valami jó jut eszembe. Valami, ami jó volt. Valami, ami jó volt és már nincs. És ez a múlt idő az, ami azért még fáj. De egyre inkább emlékké válik az egész. Már nem él bennem olyan élénken... Már nem követelném vissza a múltat hisztériázva. Tiétek lehet. Vigyétek.


[vv]
23:06
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee