it's just the way the cookie crumbles





csütörtök, május 26

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre közelebb érzem a real-life-ot. Lassan már értem, hogy miért mondja a nagymamám, hogy senkiben ne bízzak meg. Na jó, ez enyhe túlzás azért, de valójában igaza van. (Melyik nagyi nem túloz?) Nagyon meg kell válogatni a barátait az embernek. Természetesen vannak, akikben nem csalódta mmég soha, de.. asszem az elkövetkezendő időkben pár ember még a haveri "titulusból" is ki fog esni.

Hányingernek tartom azt, amit most csináltok... M&M, Mexican.. Rubio... Mi a faszt képzeltek magatokról? (bocsánat) Nem tudom mi az isten történt az emberekkel az alatt az egy hét alatt, amíg nem voltam suliban... na majd holnap kiderül. Mindenesetre... most komolyan úgy érzem, hogy G.nek van igaza, és ezért állok mellé, nem pedig azért mert úgy illik. (undorító dolog megosztani egy baráti társaságot, de... nem tudok nem állást foglalni... rákényszerítenek ezek a fászok..)


[vv]
22:02
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee