it's just the way the cookie crumbles





péntek, április 8

Most ez olyan... olyan tipikus. Elmegyünk a csajokkal, minden szuper, jól érzem magam, funny meg minden.. Aztán hazafelé elkezdek gondolkozni, amit nem lenne szabad. A lépcsőházban már elszorul a torkom, aztán összeszedem magam, hogy a szüleim azért mégse lássák, aztán egydarabig tartom magam, számítógép, tévé... És amikor kikapcsolom a tévét, akkor mintha egyszerűen rámzuhanna az összes bajom, egyszerre, elkezdi veszettül nyomni valami a mellkasom, és akkor már nincs visszaút. Ki kell engednem... That's how I feel right now.


[vv]
23:27
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee