it's just the way the cookie crumbles





szerda, április 13

Ez nem az én napom. Olyan volt mintha jól fejbekólintottak volna, és úgy kóvályogtam volna egész nap. Így mentem el spanyolra, gyakorlatilag a csak a feladott házi 1/3ával, aztán nem mentem színházba, mert nem éreztem elég energiát ahhoz, ohgy most figyelemmmel kísérjek egy darabot. Máshol járnak a gondolataim... egyrészt a kutyasitterkedésen, másrészt meg hülyeségeken. Mi lett volna ha-kon, mi lenne ha-kon, és miért-eken. Gyakorlatilag nem jutottam semmi, igaz nem is ez volt vele a célom, hisz tapasztalatból tudom, hogy ha ilyeneken gondolkozom, hosszas elmélkedés után valójában a kiinduló problémához jutok vissza. Egyedül arra jó, hogy bizonytalannak érezzem magam. Be kell szüntetnem a gondolkodásnak ezt a fajtáját... vagy minden fajtáját.

Kerestem az adókáryámat. Nincs meg. Szerintem anyánál van. Szerinte meg nálam. Mindent feltúrtam a szobámban sde semmi. Hála istennek a száma meg van, szóval nincs nagy probléma. Mikor épp kiborulásom csúcsán voltam, az egyik fiókomban megtaláltam A FÜZETET. Amit még Spanyolo.ban írtunk a csajokkal. És könnyesre röhögtem magam. De komolyan. A csúcs az mégis A FÜZET úgymond utószava, amit Phaláék nyári villájában írtunk. Ahol már nagyon röhögtem, az az üzenet Segalnak: (a póknak)
Szegál! Kimentünk pinpongozni, kaja az ágy alatt. Biztosító kötél nélkül ne mássz falat! Puszi: M_I___L__Á_N
U.i.: Lehet, hogy elmegyek kirakni egy kicist a laci seggét.

Hát ez kész. Kár hogy csak nekünk vicces. Ezek a füzetek Rulznak. Idén is kell ilyen.


[vv]
21:07
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee