it's just the way the cookie crumbles





szerda, április 27

Az a helyzet, hogy Risárt nem igazán tudom hova tenni.
Valójában nagyon jól érzem magam vele, mert... mert csak. Nem tudom megmagyarázni. Szóval szeretek vele lenni, de azt hiszem ennyi. Illetve gondolom.
Nem igazán értem, hogy miért van az, hogy ha együtt vagyunk akkor teljesen nyílt és felszabadult és aztán mondjuk msnen pegid olyan passzív, hogy már komolyan mondom én érzem rosszul magam, hogy nagyon sok vagyok neki.
Nah ez a nagy dilemmám. Illetve. Jó lenne, ha lenne energiám ilyeneken filozofálni, de valójában nincs. Elfoglalt biatch vagyok. :)

Ma megfogalmazódott bennem, hogy mi legyen a G&M üggyel. G-t továbbra is leszarom. De komolyan. Jobb lesz így. M viselkedéséhez pedig hozzá kell szokni, aztán az is tűrhető lesz. Lesz ez még így sem.


[vv]
21:38
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee