it's just the way the cookie crumbles





kedd, március 8

Én pici pónim, krumlicukor lájt és a frigid jégkirálynő

Tehát. Soha semmilyen dolog nem fárasztott még ennyire mint ez a krumplicukorság. Szar lehet azoknak, akik mondjuk egész életükben valamilyen szerepet játszanak. Én kábé kéthete "játszom" ezt a *hidegen hagy bármit is csinálsz* - dolgot. És fáraszt. Mert nem ez én vagyok. Én az vagyok aki, mindenről tudni akar, meg minél több dolognak a részese akar lenni. Igen ilyen kis mindenlében kanál vagyok sometimes. Sorry. Magyarul vissza kell magam kicsit fogni. Na de teher alatt nő a pálma.
Kicsit most visszavettem ebből az erőltetett nem érdekelsz stílből, mert hülyén éreztem magam. Na már most: mondhatjátok, hogy lőjjem le magam, mert senkit sem érdekel. Tekintve, hogy ez az én kis blogom, ez hidegen hagy. :) Mondhatjátok azt is, hogy teljesen skizofrén vagyok, de honnan tudhattam volna, hogy nem érzem a határt az én pici pónim, krumplicukor lájt és a frigid jégkirálynő között? Pillanatok alatt a frigid jégkirálynő szerepében találtam magam. Ő nyitott felém, én meg áh.. :) Már csak azt kellett volna mondanom, hogy: "beszélj a kézhez, mert a fül nem figyel rád" és simán lehettem volna én az idióta picsa vmi hülye amcsi filmből. No mindegy. No pasa nada. Az egészben az a gáz, hogy megbántam... ebben leledzik jellemem gyengesége. Azt hittem, hogy kemény vagyíok mint Rocky, közben meg még annyira sem vagyok kemény, mint Drew Barrymore a bambanőben.
Na bye sweeties, I'm out.


[vv]
22:08
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee