it's just the way the cookie crumbles





kedd, február 15

Szóval elmentem, megírtam elmondtam.. hát lehetett volna jobb is.. kicsit stresszeltem mint állat, de sebaj.
Az előbb kaptam smst... miért írják az emberek a SZIA helyett az hogy cijja? Fúj hányinger. Ez a sziijjja tovább sziruposított változata... hát tudod mit "szíjon".

Furcsa mert olyan ambivalens érzéseket táplálok a főváros iránt, hogy csak na. Egyrészt vonz a sok ember, meg forgatag, másrészt ugyanez a dolog taszít is.

Rádöbbentem az előbb ahogy az jutott eszembe, hogy angol tanárnő mesélte, hogy a fiáék osztályában valaki 20 forintért árulta a fizika puskát, amin "minden rajta van", hogy lehet hogy azért rontottam fizikából tavalyhoz képest mert széthúzták a padokat? Nahát. I want those desks back to their own places....

Azt hiszem Miss Phalával nem véletlenül kaptunk négyest erre a spanyol dogára. Ez most megtorlás? Én igyekszem TÖK normálisan viselkedni az óráján, de nagyban megkönnyítené a dolgomat, ha még esetleg valami nyelvtani tananyagot is megkísérelne prezentálni... Vagy legalább mondogassa, hogy innen is teregetnek, meg onnan is teregetnek... az eredmény ugyanaz, de akkor legalább azt csináltunk gyakorlatilag amit akartunk. Meg kéne kérdezni a következő órán, hogy hogy teregetnek en Espana... hátha.

Amúgy meg fáradt vagyok és fáj a fejem, és nem akarok holnap suliba menni. Ha csinálnék ide wishlist-et, amit már sok más helyen láttam pillanatnyilag az lenne rajta, hogy: szerezni egy irodalom jegyzetet, holnap nem megütni senkit, álmodni valamit satöbbi... na ezért nem csinálok wishlistet.

És az egész mai utazásom legrosszabb része az volt, amikor a pályaudvarról haza kecmeregtem elsüllyedve ebben az undorító havas-vizes undorító redvában. Pfúj.




[vv]
22:25
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee