it's just the way the cookie crumbles





kedd, február 8

Éljen, valaki ma felelt töriből, és ötöst kapott. Yeah.
Ma kinéztem egy egész jó túracipőt, de az apukám azt mondta, hogy most nem finanszírozza. Oké, végülis egész jól meg vagyok nélküle. Tekintve, hogy viszonylag ritkán túrázom. Aztán megállapodtunk abban, hogy megkérjük az Ukrajnába járó ismerősünket, hogy nézze, meg, hogy ott mennyibe kerül. ;)
Ma láttam egy tündéri kisfiút a buszon. Olyna 3 éves lehetett, és tényleg nagyon édes volt. Tudjátok, az érdeklődő-típusú kisgyerek. Na mindegy, ezzel csak annyit akartam jelezni, hogy olykor-olykor bennem is feléled az anyai ösztön, de nem tart tovább 4-5 percnél. Egyelőre.
A krumpli hadművelet továbbra is tart. Azt hiszem. De tegnap érte el tetőpontját. Most jut eszembe, hogy tengap be akartam tenni, azt a beszélgetést, ami kicsit magamhoz térített. Mármint. Mintha leöntöttek volna egy pohár vízzel.
Ő: merre voltatok?
Én: x. helyen, de én későbbb mentem, és hamarabb is jöttem el
Ő: eh ez jó, eleinte y. helyre nem jár senki, 2 évig odajárok, aztán nem lehet elférni az emberektől. Átszoktam x. helyre, most meg ott nem lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki engem követ, mert ez hülyeség, hanem azt, hogy keresni kell egy olyan helyet, ahova csak én járok... [...] mondjuk Photo Hall, ott kevesen basznak be
Én: hát hajrá
Ő: köfi [...] vagyis nem az, hogy csak én járok, hanem ahol kényelmesen el lehet tengeni lengeni... haverokkal
Én: értem én
Ő:tudomain... nem vagy Te hüle
Én: a látszat ellenére
Valójában én mindig is tudtam, hogy van benne egy adag énközpontúság... Na de ennyire. Úgy kellett fellocsolgatnom magam. Az a gáz, hogy komolyan gondolja...
Talán megtaláltuk a következő generációs Egókirályfit...


[vv]
21:17
Comments: Megjegyzés küldése


wake up and smell the coffee